Ha azt mondjuk igen, közben biccen a fejünk le és fel, ha azt mondjuk nem, elkezdjük csóválni vízszintesen a két vállunk irányába. Ha meglátjuk a kedvest, kitágul a pupillánk, izgalmi állapotba kerülve örömünkben. Mintha mindez azért történne, hogy még jobban lássuk azt, akit, amit szeretünk.
Érdekes sorozat vette kezdetét az egyik tv csatornán a fenti alcímmel, amiben a szereplők kriminalisztikai ügyek megoldásában használják fel testbeszéd olvasó képességüket. Ehhez képest a téma tudományos kutatásával, megfigyelésével és rendszerezésével csak néhány évtizede foglalkoznak.
Az emberi beszédet kísérő jelekről rövid utalásokat már Arisztotelész is leírt.
A görög és római korra főleg a beszéd volt jellemző. A színházi előadásokban a színészek olyan álarcot öltöttek magukra, mely a karakterről adott tájékoztatást, mintegy kimerevítve az adott jellegzetességet.
A középkori és későbbi darabokban a személy jellemzésére a ruhák és a díszek szolgáltak, melynek cseréje teljes személycserét is jelentett. Így lehetett a koldusból királyfi.
A keleti kultúrákban, a filozófiában, de a mindennapi élet szintjén is jelentős szerepet kapott az emberi test mozgása, a nem verbális jelek használata és megértése. A mudra jóga a különböző testtartások gyakorlásából áll, melynek célja a gondolati tevékenység befolyásolása. Így a külső (testtartás) hat a belső világra. Kivül-ről befelé működünk: mosolyogj és felderülsz!
A különböző kéztartások fontos szerepet kapnak, sőt szinte csak abból állnak a hindu táncban is.
Az érzelmek mozgásbeli kifejezése csak Darwin óta foglalkoztatja mélyebben a kutatókat, aki nyolcféle érzelmet különít el, melyek kiülnek az emberi arcra.
Az 1900-as évek kezdetén, ahogy fejlődött a nyelvészet, a pszichoanalízis, kialakult a szemantika (jeltudomány) és új technikai eszközöket találtak fel (fotó, film, videó) végre a testbeszéd szerepének fontosságára irányította a figyelmet. A rádió és a telefon a hangnak adott óriási szerepet.
Érdekesség, hogy ezen jelzéseknek a jelentőségével nem a nyelvészet, hanem a pszichológia foglalkozott többet.
Az emberi beszédet kísérő jelekről rövid utalásokat már Arisztotelész is leírt.
A görög és római korra főleg a beszéd volt jellemző. A színházi előadásokban a színészek olyan álarcot öltöttek magukra, mely a karakterről adott tájékoztatást, mintegy kimerevítve az adott jellegzetességet.
A középkori és későbbi darabokban a személy jellemzésére a ruhák és a díszek szolgáltak, melynek cseréje teljes személycserét is jelentett. Így lehetett a koldusból királyfi.
A keleti kultúrákban, a filozófiában, de a mindennapi élet szintjén is jelentős szerepet kapott az emberi test mozgása, a nem verbális jelek használata és megértése. A mudra jóga a különböző testtartások gyakorlásából áll, melynek célja a gondolati tevékenység befolyásolása. Így a külső (testtartás) hat a belső világra. Kivül-ről befelé működünk: mosolyogj és felderülsz!
A különböző kéztartások fontos szerepet kapnak, sőt szinte csak abból állnak a hindu táncban is.
Az érzelmek mozgásbeli kifejezése csak Darwin óta foglalkoztatja mélyebben a kutatókat, aki nyolcféle érzelmet különít el, melyek kiülnek az emberi arcra.
Az 1900-as évek kezdetén, ahogy fejlődött a nyelvészet, a pszichoanalízis, kialakult a szemantika (jeltudomány) és új technikai eszközöket találtak fel (fotó, film, videó) végre a testbeszéd szerepének fontosságára irányította a figyelmet. A rádió és a telefon a hangnak adott óriási szerepet.
Érdekesség, hogy ezen jelzéseknek a jelentőségével nem a nyelvészet, hanem a pszichológia foglalkozott többet.
Eredetük alapján a nem verbális jelek 3 csoportba oszthatók
(Fülei-Szántó Endre (1981) és Buda Béla (1988) munkája alapján)
- örökölt (ontogenetikus) jelek: az egészséges emberre jellemzők a világ minden táján azonos a jelentése. Ezek az alapérzelmek arckifejezései: öröm, meglepetés, félelem, szomorúság, harag, undor, érdeklődés
- ösztönösen megtanult (filogenetikus) jelek: adott kultúrától függően egy-egy nyelvi közösségre jellemzőek
- egyezményes (konvencionális) jelek: pl. a vakok írása, a siketnémák jelbeszéde.
A teljes közlésrendszernek 7 %-a verbális, 38 %-a vokális, 55%-a non verbális jelzésekből áll.
A non verbális csatorna funkciói
- Társas kapcsolatok kezelése
- Énkép bemutatása
- Csatornavezérlés
- Attitűdök bemutatása
- Érzelmek közlése
Összegezve
Tekintettel arra, hogy bármikor mondhatunk valótlant, akár reggeltől estig hazudhatunk, tudnunk kell, hogy az igazi vesztesek mi leszünk. 93 %-os garanciával lepleződünk le azonnal.
Megremegő hangunk, szemkontaktust kerülő kitekintésünk, orrunk piszkálása, mintha viszketne, azt fogja tudatni partnerünkkel, hogy rendeset hazudtunk éppen. Nagy kár, hogy hitelesebb a testünk üzenete szavainknál. A hazugságok nem mindig ártó szándékkal születnek. A nemesnek tartott hazugságok az emberek megkímélése miatt létezhetnek.
Hazudj valami szépet és tudom, hogy együtt érzel velem!
Megremegő hangunk, szemkontaktust kerülő kitekintésünk, orrunk piszkálása, mintha viszketne, azt fogja tudatni partnerünkkel, hogy rendeset hazudtunk éppen. Nagy kár, hogy hitelesebb a testünk üzenete szavainknál. A hazugságok nem mindig ártó szándékkal születnek. A nemesnek tartott hazugságok az emberek megkímélése miatt létezhetnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.