A FÉRFI - változik az ízlésem,a megítélésem,és a hozzá állásom.

Mi is lenne életünkben a férfi,ha nem a boldogság néha a boldogtalanság érzésének okozója.
Nem is tudom talán öregszem,de mindenképpen változom,változik az ízlésem,a megítélésem,és a hozzá állásom.
Épp pár napja beszélgettem valakivel, kell-e,vagy jó-e nekünk nőknek kezdeményezni,hódítani,vagy hagyjuk ezt inkább az erősebbik nemre,én úgy gondoltam mivel nem szeretem ha teljesen fordított a világ,elég csak 'jeleket' adni a férfinak,hogy tetszik nekünk az első lépéseket hagyjuk meg neki,tegye meg ő,ha ugyanis ő tényleg férfi ez nyilván nem okoz neki gondot.
És az életben mindennek meg van a maga sora,igenis kell udvarolni,kéz a kézben sétálni víz parton a lenyugvó napfényében,kellenek a finom kis jelek,amiből a másik tovább lép és építkezik,nem kell mindig mindent kimondani,elég néha egy tekintet,kellenek a szerelmes sóhajok,a gyöngéd csókok,el kell vesznem néha a karjaiban,meg kell semmisülnöm,hogy újjá tudjak születni,meg kell járnom a poklot,hogy a mennybe juthassak,el kell olvadnom néha a tekintetében,abban a tekintetben ahogy csak Ő tud rám nézni,amitől elvesztem tér és idő érzékem,és egy kicsit belehalok,hogy utána új erővel szerethessem Öt. Akire mindig feltudok nézni,akinek a kezei közt alakulok és formálódok,aki a lelkét kitárja és szívét oda adja,aki nélkül nem tudok élni,akinek azt súgom Kedvesem.