Félünk szeretni..de miért???????

Sokszor azért nem merünk szeretni, mert félünk, hogy a másik nem viszonozza az érzéseinket. És sokszor kimondani vagy kimutatni sem merjük azt, amit érzünk, mert félünk, hogy ezzel kiszolgáltatjuk, megalázzuk magunkat, hogy elveszítjük büszkeségünket. Sok ember félti a büszkeségét, mert azt hiszi, hogy erény, pedig valójában az egyik legnagyobb akadály a szeretet útján. Hát A büszke ember nem tud igazán szeretni. Mert igazán szeretni csak alázattal lehet
A mai világban az embernek erősnek és keménynek "illik" lennie.
Pedig az igazi érzelem -és nem az érzelmesség- valójában hatalmas erő. Azzal, hogy érzéseinket eltitkolva, elnyomva megpróbáljuk magunkat erősnek mutatni, valójában nem erősekké válunk, csak érzéketlenekké.
Nem az a lényeg, hogy valami véget ér-e, hiszen minden véget ér egyszer. Hanem az, hogy a szívünkre hallgatva megtettünk-e mi mindent addig, amíg tartott. Nem azért, hogy valakit mindenáron megtartsunk, hanem azért, hogy amíg mellettünk van, addig boldog legyen, és mi is boldogok legyünk.


"Félek magamtól, mert nem bízom abban, ha megismernél,

akkor is olyannak látnál, mint ahogy a képzeletedben

vagyok. Túl magasra emeltél, nagyot zuhannék, ha látnám

a szemedben a csalódást. Mennél jobban látom, hogy

milyennek látsz, annál jobban félnék, akár egy félórás

beszélgetéstől is, amire nagyon vágyom. Nem a már

kimondott szavaimtól félek, hanem attól, amit nem tudnék

mondani neked.

Félsz magadtól, félsz, hogy csalódnák benned, ha mellettem

lennél, nem olyannak látnálak, mint amilyennek a képzeletemben

élsz. Nekem Te már voltál minden, és én mindig visszatértem

hozzád. Azt szeretem benned, aki vagy."



.. Félek magamtól, félek, hogy csalódnál bennem. Félek, ha

mellettem lennél, nem olyannak látnál, mint amilyennek a

képzeletedben élek. Szeretnék közel kerülni Hozzád. Nagyon

sokszor gondolok Rád. Tudnod, és érezned kellene, hogy

nagy szükségem lenne Rád. Igaz, a rácson át is megfoghatnánk

egymás kezét, de ha ilyennek fogadsz el, amilyen vagyok,

akkor azokat a rácsokat is félre lehetne és kellene tolni. Amit

viszont nem igazán értek: csak kettőnk között van ez a rács ?

Ez már elgondolkodtató. És vajon ez énmiattam van? Mert ha

igen, akkor az ellen a rács ellen egyedül csak Te tudnál tenni,

és nem tudom, lenne e értelme. Így hiába nyújtanám át a

szerelmemet is ..