Új álmok...

 

 

Az elmúlt napokban, valamiért( :) ) derűs könnyedség lepte el a lelkem; tollpárna a vállamra támasztva. Csak oldalra billentem a fejem, s ébren álmodom. Mert új álmok garmadája mindig jön, nem számít ki hányszor és hogyan töri össze az ember lélekbirodalmát. Ennek valahol örülök, ha szomorkodnék az sehova sem vezetne, legalábbis úgy gondolom - néha (néha nem) -, hogy nincs értelme térdeim közé szorítani a fejem.