Egy-egy álmunk néha váratlanul teljesül...

Nos, már feltápászkodtam.

Nem volt az olyan egyszerű, mint amilyennek gondoltam, de ha már így eldöntöttem, hogy elindulok, akkor nem fogok csak úgy megtorpanni, ha válaszút elé kerülök.

Márpedig egy itt van éppen előttem!

Csak nézem a rozsdásodó vaslemezt és noha nem tudom leolvasni a feliratot, azért mégis csak tudom, hogy mind a kettő vezet valahová. Sőt azt is tudom, hogy egyik sem feltétlenül rossz irányba.

                             

Céltudatosság...

Megint csak egy nagy szó, amit feldobok, ha mentséget keresek valamire.

Mert vannak ezek a nagy szavak, mint az önbecsülés, meg öntudat, meg egyediség, meg érték(t)rend meg a többi. Amivel dobálózunk, és nem tudjuk mit jelentenek. Hmm...

Biztos megszédültem, mert hirtelen álltam fel, ezért kuszák a gondolataim.

                        

Mindenesetre választás előtt azt gondolom, hogy akár merre is fogok elindulni, egy dolog biztos: egyedül az álmaim kell magammal vinnem. 

Nem a fájdalmat, nem a panaszt, nem a képzelt és valós sérelmeket... Semmit a múltból, semmit a jövőből. 

Az álmaimat kell becsomagolnom, s magammal cipelnem oda, ahol majd termékeny talajba vethetem az összes magot, melyeket gondosan nevelgettem eddig legbelül. Tudom, hogy minden megvalósítható!

                      

Ha szeretnék valaki lenni, vagy szeretnék valamit tenni, csak is rajtam áll, hogy van-e elég akaratom, van-e elég szeretetem magam iránt, hogy valóra váltsam amit csak elképzelek.

 

Eleddig minden sikerült... Eztán is minden sikerülhet! S ha valamiben mégis kudarcot vallok, akkor majd felállok az esés után és később megpróbálom újra. Egyszer minden kell, hogy sikerüljön...

                         

Megteszem az első lépést, rántok egyet a táskámon, majd mosolyogva elindulok. Hogy melyik úton, azt nem árulom el, hiszen, ha őszinte akarok lenni, még én sem tudom... De... Járt utat járatlanért hagyok el. 

Illetőleg, minden út járatlan még, nem? Hiszen a fű egy idő után benövi a régi lábnyomokat és visszahódítja magának azt ami az övé...

                             

Minden sikerülhet. Egy-egy álmunk néha váratlanul teljesül, meglepődünk... Persze a legtöbbért keményen meg kell dolgozni. Azt tudod értékelni igazán, amiért megszenvedtél.

Ne gondold igazságtalannak, ha mások mindent megkaphatnak, te is mindent megkaphatsz, csak tarts ki... - Hallod kedves önmagam? - 

Néha szeretném megkérdezni egy-egy idegentől: "Mi az amire szíved mélyén igazán vágysz? S mit adnál meg érte?" Ha erre választ kapnék, azt hiszem kiismerném az illetőt.

Bár nem tudom, nem az a dolgom, hogy másokról eldöntsem kik is ők. Bár gyakran megesik, hogy megteszem. Néha más szemmel kellene nézni, de ezek a lélektükrök adattak meg.
                   

Azért van-e hideg reggel, mert olyan tiszta az ég és látszanak a csillagok - vagy azért látom reggel a csillagokat, mert hideg van? 
Tessék, nincs mindig ok és okozat... Mert minden inverz...
Mindig azt kapjuk meg, amit megérdemeltünk - azt hiszem. 
Ha szeretjük és becsüljük önmagunk, minden sikerülhet - ellenben, ha folyton azt mondogatjuk sosem leszünk elég jók, nem kell csodálkozni, ha ránk szakad az ég...