"Azt álmodtam hogy egy kéz siklik végig a tarkómon. És hirtelen ébredtem ez után. Nem volt kéz. Nem voltál te sem velem. Átfordultam a másik oldalamra, és belefúrtam a fejem a párnámba. Nem bírom. Akár még egy perc is nélküled és meghalok. Nem kapok levegőt ha nem vagy velem, és függetlenül a percek folyamatos egymásutánságától, minden szabálytalan és szétszórt. Semmi nincs a helyén, sehogy nem áll össze a napom. Hányszor de hányszor megesküdtem már hogy nem leszek soha ennyire szerelmes?! Hányszor ígértem meg magamnak, hogy óvom lelkem a fájdalomtól? De nem tehetek ellene. A génjeimbe van kódolva, hogy ha szeretek, azt csak tiszta szívből, teljes lángon égve tehetem. De már nem is bánom. Hiszek ebben. Naivan, törtetően és kiszámíthatatlanul hiszek a szerelemben. "
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.