forrásod vizével
vigyázz reám!
Hűsíted arcomat forró nyári napsütésben,
frissíted fáradt testemet vándorútjaim után.
Csobogásod nyugtatja zaklatott lelkemet,
habjaid tánca bűvöli tekintetemet.
Poros gúnyámat tisztítom,
egészségem őrzöm.
Szépítesz, gyógyítasz,
üdítesz, vidítasz.
Erőddel hajtom gépemet, malmomat.
Tartod csónakomat, hordozod hajómat.
Általad sarjad vetésem,
Te küldesz termékeny esőt
szikkadt kertjeimre.
Ott búvol édes gyümölcseimben,
a nádasok illatában rejtezel,
barlangolsz mélyén, erdők rejtekén,
sziklák között, csúcsok fölött,
posványban, sodrásban,
rám találsz.
Az élet bárkáit ringatod.
Otthonodként veled érez megannyi lény,
úszó, lebegő állat, lengedező növény.
Kusza hínár, tündérlő virág,
meglepő, eleven vízivilág.
Remélő ikra, játszi poronty,
leső harcsa, óvatos nyurga ponty.
Bölcső vagy,
folytonos születés csöndes színpada.
Kezdet vagy, a földi élet ősapja.
Változás vagy, végzet vagy, a pillanat méhe.
Állandóság vagy, szüntelen harcok békévé összegződő reménye.
Szelíd forrásként becézhetlek,
érként, patakként kedvelhetlek,
folyamként köszönthetlek.
Megmosolyoghatlak tavaszi pocsolyákban,
üdvözöllek berekben, limányban,
lidérces lápon, keserű mocsárban.
Csepp vagy és óceán.
Tomboló vihar és szivárvány,
búvópatak és szökőár,
felhő és kút.
Ismersz, mint szigorú jéghegy, zord jégvilág,
mint lenge hópehely, tréfás jégvirág,
illanó pára, gomolygó zivatar.
Vízesés robaja, hullám moraja,
cseppkő csöppenése, veder csobbanása,
eső koppanása, vérem dobbanása.
Kék vagy, mint a tenger,
fénylő, mint a csermely,
szőke, mint a folyó,
zöld, mint a tó,
fehér, mint a hó.
Feszítő gőz vagy,ezért tisztelsz!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.