A kezdet
Honnan jöttem és hol bukkantál rám? - kérdezi a gyermek az anyját. És ő könnyes mosollyal válaszol, gyermekét keblére vonva.
A szívemben rejtőztél drágám, mint a vágy. Te voltál a legkedvesebb játékbabám és az Isten képmása, akit reggelenként agyagból alkottam magamnak, újra és újra alkotva téged.
Házi istenségünk szentélyében laktál és az istenséget imádva, téged imádtalak.
Te éltél reményemben és szerelmemben, az életemben és az anyám életében. Az otthonaink felett uralkodó Halhatatlan Szellem öle, időtlen-idők óta, téged ringatott.
Illat voltál, és körüllebegted fiatal szívem nyíló szirmait. Életerős tagjaimon a Te harmatos lágyságod szikrázott, mint az égi parázs, napkelte előtt.
S te, az egek első kedvence, a hajnali pirkadás ikertestvére, a földi lét hullámain hajózva, végre kikötöttél a szívemben. Amint merően a szemedbe nézek, belekáprázom a csodába: te aki mindenkihez tartoztál, most csak az enyém vagy. Azért szorítalak úgy a szívemre, mert félek, hogy elveszítelek.
Világok kincse: milyen varázslat vetett az én karcsú kajaimba?
/Rabindranath Tagore/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.