A hitehagyott ember olyan, mint egy üres csónak.

Linda elmegy a paphoz, mert a problémáira nem talál más megoldást. A pap meghallgatja.

"-Jó napot atyám!
-Linda, rég nem láttalak!
-Félek atyám.
(...)
-Kik ezek? Miért történtek ezek? (kérdezi Linda a paptól)
-A történelem csupa megfejthetetlen cselekmény. Nem tudjuk az okát. Egyesek úgy vélték, attól szenvedtek, amit a többiek úgy hívtak: a Hitetlenek veszedelmei.
-Hitetlenek?
-Ez az a nézet, hogy a természet írtózik mindenféle űrtől, még a spirituálistól is. A hitehagyott ember olyan, mint egy üres csónak. Valószínűbb, hogy engedi, hogy életét egy nálánál nagyobb erő irányítsa.
-Olyan, mint egy átok.
-Vagy, mint egy csoda.
-Csakhogy én nem hiszek a csodákban.
-Minden egyes megélt napunk csoda lehet.
-Mostanában nem úgy tűnik. Nekem nem. Atyám, valami rossz fog történni. Segítsen, szükség van az útmutatására. Nincs elég hitem.
-A hit annyi, hogy higgy valamiben, ami túlnő rajtad. Olyan, ami nem látható, hallható, tapintható. MInt a Remény. A Szeretet.
-Csakhogy én már lemondtam ezekről.
-Talán próbáld meg visszaszerezni őket.
-De ha túl késő?
-Sosincs túl késő: felismerni, hogy mi a fontos az életünkben, és harcolni érte.
-Nem tudom, miért harcoljak."

Végül persze Linda megérti a pap szavait. Elképesztő . És van benne valami, ahogy mondani szokás.