Ne haragudj rám, én sem vagyok tökéletes. Sokszor fogok rosszat mondani, leszek türelmetlen, és foglak megbántani, akaratom ellenére. Próbálj meg elfogadni olyannak amilyen vagyok, tanuld megszeretni a rosszat is bennem, és ha olyat tapasztalsz ami hiba, de javítható, szeretettel, türelemmel, megértéssel, akkor tedd meg!
Elindultál a hegyre, és fel kell menned rajta! Nem vetted még észre hogy a hátizsákok csak akadályoznak? Dobd le őket! Minden amire szükséged lehet odafönn, már vár téged. Minél több terhedtől szabadulsz meg, annál könnyebbek lesznek a lépteid, lassan már lebegni fogsz felfelé...
Az emberek néha tévednek, rosszul ítélnek meg dolgokat, elhibáznak lépéseket. Nem én, nem te, mindenki! Aki nem rendelkezik a megértés, a megbocsátás képességével, az nem rendelkezik a szeretetével sem!
Az életünk állandóan változik és egy adott pillanatban nem tudjuk, holnap mi lesz jó nekünk. Csinálni kell, az életünket minden nap élni kell, nem szükséges olyan dolgokon gondolkodni ami nem viszi előrébb a világot!
A hűség nem elhatározás, vagy döntés kérdése, hanem egy egyszerű érzés: nem kell más!
A szeretkezés tudománya intelligencia kérdése! Figyelni arra mi jó a másiknak,megfelelően önzőnek és figyelmesnek lenni: nagyon nehéz!
A férfiban meg kell szülessen a gondolat, a vágy, hogy erre a nőre szüksége van, szeretné, meg akarja szerezni! Az sem baj, ha csak a kíváncsiság hajtja, az bőven elég, de hajtsa valami, nyúljon a telefon után, fussa meg a kötelező köröket és szerezze meg a nőt. Ha kell, mindenáron!
Hogy is van az, amikor a kisgyerek, készül a mikuláshoz? Verseket tanul, kiöltözik, produkálja magát. És amikor meglátja a Mikulást hirtelen csak azt érzi, hogy ez a bácsi sokkal hatalmasabb, mint gondolta volna, mennyire felette áll, egy óriás! És nem tudja eldönteni, hogy félni kell tőle vagy szeretni? Megtorpan, megszeppen, hirtelen elfelejti a versecskéjét, gyűrögeti a ruhácskáját,és sírva fakad, és már szeretni sem meri a Mikulást. És akkor a mikulás lehajol, megsimogatja a buksiját, ad rá egy puszit, és az mondja: „halljuk azt a versikét”! Mosolyog és a kisgyerek félszegen, bátortalanul, erőtlen hangon elmondja a verset, és várja a cukorkát. A történetben a felnőttek is hibásak, mert túl nagyra növesztik a Mikulást!
Lehet járni a földön, de minek ha repülni is lehet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.