Mai naptól már nem sírom el magam a temetőben, és ez keserves dolog. Az az igazság, hogy mostanában nagyon ritkán sírok,mert tudom,hogy hasztalan.A könnyek a harag vagy keserűség levezetésére szolgálnak, vagy elkeseredést, kimerültséget fejeznek ki.Aztán végül az ember kénytelen letörölni a könnyeit, vagy másvalaki törli le helyette, de az rögtön kiderül, hogy semmi nem változott. Valamikor sírtam, ha nagyon akartam valamit, és megkaptam. Vagy sírtam, hogy megszerezzem valakinek a segítségét, és megszereztem. Sírtam féltékenységemben, sírtam elhagyatottságomban. A sírás teljes példatárát kimerítettem. És csak most jöttem rá, hogy az élet nagy pillanataiban a sírásnak nincs helye.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.