Gyűlölet..

 Egy vendégem szavai:

Ismered azt az érzést, hogy gyűlölet? Én szívből gyűlölök valakit. Úgy árad szét a testemben a gyűlölet érzése, mintha áram futna végig rajtam, a szívem közepétől egyenesen az ujjaim legvégéig. Bizserget, éget és mar. Nem szép dolog gyűlölközni, igaz? Sőt én hallottam már olyat, hogy nem érdemes, mert energiát vesz el az embertől. Inkább szánjuk a velünk gonoszokat, szemétkedőket és könyörögjünk bocsánatért a számukra. Oh, na igen, ha ez ilyen egyszerű lenne. Ha ez ilyen egyszerű lenne jogtalan folyamatos piszkálás mellett, ha ez ilyen egyszerű lenne egy olyan személy felé, aki tönkre akar tenni minket, úgy hogy a leghalványabb reális oka nincs meg rá. Nem, ez egyáltalán nem könnyű. A gyűlölet sokkal egyszerűbb és ráadásul magától jön. Meg fogom én érteni valaha azokat az embereket akik irreális dolgokért várnak örök hűséget és nem képesek elfogadni az élet rendjét? Akik nem tudják elfogadni, hogy az élet egy körforgás és a generációk egymás után lépnek előtérbe. Akik emiatt olyan embereket akarnak kikészíteni és olyan embereket bántanak meg amihez nincsen joguk. De ugye mindenki azt bántja aki a kicsi és a sebezhető. Aki az élete esetleg olyan fázisában van, amikor tehetetlenül topog a bántó szavak kereszttüzében. Minden szó fáj, akár mintha minden jogtalan szó egy jól kimért korbácsütés lenne a hátamra. Gyűlölöm. És most már örökké gyűlölni fogom.

Azt tanácsoltam,bocsásson meg neki...