„Miért van, az hogy közel érzek valakit magamhoz és mégis eltávolítom. Miért van az hogy nem kell ha van, de megdöglök nélküle és ott él bennem mindig a vágy nagyon mélyen érte,de tudom, hogy nem helyes és más a fontos másra kell koncentrálnom és ez az érzés ritkán tör elő,de akkor feltépi a sebeket,és nem tudom,miért van ilyen hatással rám vagy hogy milyen következménye lesz, nem akarom engedni, de Ő nem hagy szabadulni,keres rendületlenül...hív és ragaszkodik..minél jobban tolom,annál jobban jön
S egyáltalán, ezek a találkozások, pillanatok tudatosak-e?… Van-e az, hogy valakit meglátsz egy napon és tudod: kell neked? … mint a regényekben? … Nem tudok erre a kérdésre felelni. Csak behúnyom szemem és emlékezem. Hát igen, valami történt akkor. Áram?… Sugárzás?… Titkos érintés?… Szavak ezek. De bizonyos, hogy az emberek nemcsak szavakkal közlik érzéseiket és gondolataikat. Van másféle érintkezés is emberek között, másféle híradás is. Ma így mondanák, rövidhullám. Állítólag az ösztön sem egyéb, mint egyfajta rövidhullámos érintkezés. Nem tudom…”( G. )
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.