Változás

Azt mondják egy biztos ,mégpedig a folyamatos változás.

Ha sikerül felvenni a változás ütemét,könnyű dolgunk van.De ha ellenállunk,akkor sokat fogunk szenvedni.Az ellenállás félelmeket,gátakat szül,és nem enged tovább.haladni az útunkon,megreked az energia,nem tudjuk elengedni a múltat,és félünk a jövőtől,félünk az újtól,mert nem tudjuk mi vár ránk,ha ismeretlen vizeken evezünk tovább.

Sokszor érzünk magunkban megmagyarázhatatlan feszülséget,és azt hogy valaminek lejárt az ideje,csak a kényelem még fontosabb,bár már feszeget bennünket belülről valami megmagyarázhatatlan erő,és késztetés,csak esetleg nem tudjuk pontosan behatárolni mit is szeretnénk,vagy mi lenne az,amin változtatni kellene.


.Jó is a biztonságot adó  pocsolyában üldögélni, "boldognak" lenni a jól kiszámítható megszokottságban.


Nem is maga a változás félelmetes,hanem a közben előtörő félelmek,amiket nem ajánlatos elfojtani.


És eléggé ijesztőek azok a démonok,(félelmek), és váratlanul kísértenek,lecsapnak az emberre...Még mindig megtorpanok tőlük,( rövid időre) de nemcsak a sajátjaimtól,hanem a másik emberben lévőtől is..

Én úgy vettem észre,hogy ahogy fogynak,vagyis feldolgozásra kerülnek a félelmek,annál jobban nő az önbizalom( mert nem az az igazi önbizalom,ha mások adják kívülről), egyre jobban nő az ember hite,és a félelmek helyét átveszi a szeretet.

"Minden földi dolog alá van vetve a változásnak..A virágzást hanyatlás követi.Ez az örök törvény e földön.

A rossz átmenetileg visszahúzódhat,tartósan azonban nem lehet távoltartani.

Újra elő fog jönni.Ennek az elvnek a felismerése elkeserítheti az embert,pedig nem kellene.

Csupán arra kell ügyelni,hogy a boldog időszakban az ember ne zuhanjon teljes vakságba.Ha tudatában maradunk a veszélynek,akkor állhatatosak maradunk,és nem követeünk el hibát.Amíg belső jellemünk erősebb és gazdagabb,mint bármi,amit külső szerencse kínálhat,amíg belsőleg fölötte állunk a sors változásainak,addig a szerencse hű marad hozzánk."