A szeretetről (kettősségben élve )

Eszembe jutott pár gondolat arról,hogyan szabadulhatunk meg a kettősségtől,amely megakadályozza a valódi szeretet kialakulását.


(Tulajdonképpen az lenne a lényeg,hogy még testben élve belülről lelkileg is átéljük egymást .Ennek több akadálya is lehet.

Múltkor azt írtam,hogy az egyik akadály a félelem,ami így is van.

A másik akadály az,hogy tele vagyunk tudatalatti megoldatlan konfliktusokkal.
Bár úgy érezzünk nagyon-nagyon szeretünk,de ezek sajnos időről időre akadályozni fognak bennünket.Ezek láthatatlan parazitaként élősködnek,és megzavarják a lelki egyensúlyunkat.

Feltérképezésük és megoldásuk nagy munka,mindenkinek a magáé,sajátja.

Eszembe jutott egy harmadik akadály.Ez pedig a kettősség.

Amikor rálelünk a spirituális útra,és rajta is szeretnénk maradni,elérkezünk egy ponthoz.
Akár egyensúlyba is kerülhetnének a dolgaink,de mégse így történik.

A kettősség abból alakul ki,hogy választanunk kell,melyik útat követjük ezentúl.

Test szerint,vagy lélek szerint akarunk élni.

Aki még nem mer dönteni,szorongásokkal fog küzdeni,mert már felismerte hogy lélek szerint kellene élnie,és tulajdonképpen erre vágyik,és tudja is hogy ez lenne a helyes.
De a test,a földi gondolkodás még nem engedi át az irányítást,úgy érezheti az ember hogy kettévált( skizoid lett).

Ebben a huzavonában el léhet élni egy darabig,de ez nagyon sok fájdalommal fog járni.Nem tudni kinél mennyi ideig fog tartani.

A lélek majdnem kész arra,hogy átvegye az irányítást,és az embernek is az effajta élet lenne kedvére való,de az anyag lehúzó ereje igen erős,nem enged.
Még meg kell szenvedni a boldogságért,és a szeretetért,mert azt nem adják ingyért,kemény munka gyümölcse.

Két lovat nem lehet egyszerre megülni,vagyis csak egy darabig,mert az életünket egyre kényelmetlenebbnek fogjuk érezni.
Nézzünk magunkba!! Melyik gondolkodás a miénk? .A test szerinti,vagy a lélek szerinti? Azonnal rájövünk,hol is tartunk azt is látjuk,hogy mások hol tartanak.

Ha két ember találkozik egymással,és megszeretik egymást,az még önmagában véve kevés.
A kétféle gondolkodásmód ellentétes,és megmérgezi a legszebb kapcsolatot is.A lelki embernek gyakrabban vérzik a szíve,mert már magasabb szinten átélhetné a szeretetet,ha lenne egy lelki társa.

A lelki gondolkodás,és aszerinti élet lemondásokat követel.
De bármiről is lemondani hátrány,sőt kifejezetten káros,ha még nem tartunk ott.Ha erőltetünk bármit is,szakadék keletkezik bennünk,és visszakulloghatunk oda ,ahonnan elindultunk.

Nem válhatunk hamarabb tisztává,csak amikor eljött az ideje.

Lemondani pedig szívből kell,magunkért,és a másikért.