Igazi próba

"Könnyű dolog azért szeretni valakit, mert tökéletes. A szeretet igazi próbája az, ha annak ellenére is tudunk szeretni valakit, hogy az illető az életében és cselekedeteiben távol jár attól a tökéletességtől, amelynek a lehetőségét meglátjuk benne."
/Pir Vilayat Inayat Khan/

Szemem...

"Az én szemem mély óceán.Legtöbbeket elvakít,mit felszíne tükröz.Mélységének rejtett titkait csak az értheti meg,ki megtalálta a lelkemhez vezető utat."

Egyszer minden elmúlik...

Közhely, tudom. De merengtetek már azon, hogy ami valaha fontos volt,
az mennyire érdektelen mára? Nyilván töröltetek már ki sms-t, amit
őrizgettetek, sokszor mosolyogva, szívdobogva olvasgattatok. Egyszer
csak észreveszitek, hogy
ott van még a telefonban, és már semmit nem jelent. Vagy levél, ami
...egyszer minden .. jelentett, de már csak rossz érzés maradt utána.
Férfi,
akit szerettetek, és már nem értitek miért. Barát, akinek mindent
elmondtatok, évekig ott voltatok egymásnak, és már nincs témátok. Mert
az életetek valahol kettévált. Szerető, akinek odaadtátok magatokat,
akivel a világ legbensőségesebb pillanatait éltétek meg, és már az
...arcát sem tudjátok felidézni.
Szerelem, amiről azt hittétek örökké
bennetek kell, hogy égjen, és rájöttök, hogy nem fog. Annyi ember van
az életünkben, aki az adott pillanatban fontos, és azt hisszük ez sosem
változik. De aztán kiderül, hogy mennyi új élmény vár még ránk. És
olyan jó érezni, látni, tapasztalni, hogy mindig van tovább.

Csillagok.

Néha kinézek az ablakon, és hosszan szemlélem a csillagokat. Ilyenkor egy idő múlva azt gondolom, hogy a dolgoknak talán nem is az az igazi értelmük, amit mi tulajdonítunk nekik. Engem nem érdekel, milyen távolságra van tőlem a Nap meg a Hold. Nekem az teljesen mindegy. Beérem annyival, hogy láthatom és szerethetem őket. És ilyenkor az a különös érzés fog el, hogy nevetni van kedvem, amikor mások sírnak, és sírni mikor nevetnek!
/John Knittel/

Női fondorlat

A nőnek, aki nem akarja, hogy a férfi, akit szeret, más kertjében sétáljon, azt kell megakadályoznia, hogy bemenjen oda. S mivel nincs az a magas kerítés, amelyet ne küzdene le a férfi, ha más kertjének selymes pázsitja elég csábító, nőjének azt kell elérnie, hogy ne akarjon bemenni. Ezt pedig csak úgy érheti el, ha annyi munkát ad neki a saját kertjében, hogy másénak önként nem akar még a közelébe menni sem.

Szem..

„A szem, amelyikkel a világot látod, a te szemed. Külső szemeddel az emberekre figyelsz, belső szemedet megőrzöd önmagadnak.
Amikor visszatekintesz, nem magadat látod, mert nem tükörbe nézel, hanem az embereket.
Hogyan vélekedsz a többiekről? Amikor másokra figyelsz, amikor másokat ítélsz meg, úgy véled, szemed csalhatatlan.
Milyennek látod önmagad? Amikor tükröt tartasz magad elé, egy számodra kedves lényt pillantasz meg. Ismert vonásait szereted, mert biztonságot nyújtanak neked; ismeretlen arcát, melyek olykor téged is meglepnek, megértéssel fogadod.
Vajon ugyanígy teszel a többiekkel is?"

/ Tatiosz /

Hm..

„Nem abban áll egy ember valódisága, amit neked kimutat, hanem abban, amit nem tud kimutatni. Ha tehát őt meg akarod érteni, ne hallgass arra, amit mond, hanem sokkal inkább arra figyelj, amit elhallgat.”

/ Khalil Gibran /

Hazugság..

„Az élet majdnem érdekes, mikor megtanultad az emberek hazugságait,... és figyelni kezded, amint mindig mást mondanak, mint amit gondolnak és igazán akarnak... Igen, egy napon eljön az igazság megismerése... De akkor ez sem fáj már.”

/ Márai Sándor /

Érintés..

Arról szeretnék írni, amiről sem beszélni, sem írni nem lehet. Arról, ami nem fér bele a szavak mindig szűknek bizonyuló ketrecébe. Megtapasztalhattuk, mindahányszor a beszéd túljut a mindennapok egyértelműségén, tétovává válik, cserben hagynak a szavak és marad a csend. Közölnivalónk hídjának marad az érintés. Az érintés, mely túl van a szavakon, túl a csenden. Az érintés, amely túl van a test bármely pontjának találkozásán  a másik testtel. ...

Nem érdekel miből élsz...

Nem érdekel, hogy miből élsz.
Azt akarom tudni, hogy mire vágysz,
és hogy mersz-e találkozni szíved vágyakozásával,
Nem érdekel, hogy hány éves vagy.
Azt akarom tudni, megkockáztatod-e,
hogy hülyének néznek a szerelmed miatt,
az álmaidért vagy azért a kalandért, hogy igazán élj.

Nem érdekel, hogy milyen bolygóid állnak együtt a holddal.
Azt akarom tudni, hogy megérintetted-e szomorúságod középpontját,
Hogy sebet ejtett-e már valaha rajtad árulás az életben,
és hogy további fájdalmaktól való félelmedben visszahúzódtál-e már.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e lenni fájdalommal,
az enyémmel vagy a tiéddel,
Hogy vadul tudsz-e táncolni, és hagyni, hogy az eksztázis
megtöltsön az ujjad hegyéig anélkül, hogy óvatosságra intenél,
vagy arra, hogy legyünk realisták, vagy emlékezzünk
az emberi lét korlátaira.

Nem érdekel, hogy a történet, amit mesélsz igaz-e.
Azt akarom tudni, hogy tudsz-e csalódást okozni valakinek,
hogy igaz legyél önmagadhoz, hogy el tudod-e viselni
az árulás vádját azért, hogy ne áruld el a saját lelkedet.
Azt akarom tudni, hogy látod-e a szépet, még akkor is,
ha az nem mindennap szép, és hogy isten jelenlétéből
ered-e az életed.
Azt akarom tudni, hogy együtt tudsz-e élni a kudarccal,
az enyémmel vagy a tiéddel, és mégis megállni a tó partján
és azt kiáltani az ezüst holdnak, hogy Igen!