Látni és meglátni...

 

Rövidebb vagy hosszabb idő elteltével mindenkiről kiderül milyen ember. Először csak a jót látjuk, vagy csak a rosszat és általában a fordítottja derül ki. Így történt ez egy közeli képzeletbeli ismerősömmel.
Eleinte azt gondoltam, hogy nagy arc, aztán amikor csak hallgattam, csak hallgattam, ott volt a közelemben nap, mint nap, figyeltem minden rezdülését, hogy eltereljem a figyelmemet arról, hogy "a fa@z kivan, már megint látom", és ez cseppet se üljön rá az arcomra.
Ugyanis a problémát az okozza, hogy nem azért nézelődik, kérdezősködik, mert jót érez, hanem hibát keres, hogy majd később, vagy ha vita van tudjon valamit a pofádba vágni. vagy pedig azért, hogy lekoppintsa amit kitalált más. mert neki semmi kreativitása. nulla. követelőző. úgy csinál, mintha övé lenne a világ. sunyi, beképzelt, fennhéjázó. jön-megy, mint aki otthon van. Nem veszi észre magát, hogy be se kellett volna jönni, nemhogy azt, hogy menni kellene, és a leg-leg-legdurvább: a virágomnak a kishajtására azt mondta: " az az enyém!" és hangoskodott.
Elborult az agyam. Némán kiosztottam, gondolatban meg is téptem. Szó sem lehet róla. Csak azért sem. Mert az nem az ÖVÉ. KÉRJEN! mondja azt, hogy "nekem
adnád?" vagy "szeretném". Mivel ez kimaradt, sajnálom ugyan, de inkább spagettire faragom fel, minthogy az övé legyen. ha megtanulna KÉRNI! sem adnék neki semmimet.....