Egy fiú egyszer könnyelmű ígéretet tett, és nem tudta beváltani. A lány nem akarta megbocsátani neki; de a fiú ezt mondta:
- Minden ígéret könnyelmű, amelyik két szempár találkozásából nő ki, és a legnagyobb könnyelműség ezeket az ígéreteket teljesíteni.
De a lány nem hallgatott reá, hanem ezt mondta:
- Aki nem váltja be az ígéretét, az a becsületét veszíti el.
- Nálad hagyom a becsületemet – mondta gyorsan a fiú –, hadd legyen minden kincsem nálad. Nálad hagyom, mert az én becsületem csak szentebbé válhat azáltal, ha te őrzöd. Nálad hagyom, mert tudom, hogy nálad inkább az enyém.
Ezt mondta a fiú, de a leány most sem hallgatott reá, hanem azt kérdezte:
- Meg tudnál élni a becsületed nélkül?
A fiú azt felelte:
- A kettőnk becsülete betakar bennünket.
És nem váltotta be a könnyelmű ígéretét. Mert nem akarta, hogy a leány visszaadja a becsületét. Mert érezte, hogy a leány jobban meg tudja őrizni becsületét, mint önmaga. Mert érezte, hogy ez közelebb hozza őt a leányhoz.
És a leány azóta féltőn őrzi a fiú becsületét.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.