-Hahó Ész. . . menjél aludni!
-De miért is, Szív?
-Mert most én akarok ébren lenni, nélküled!
-Talán szerelem?
A Szív elmosolyodik, és elkuncogja magát. Majd nemet int.
-Akkor?. . . kérdi az Ész.
-Akkor, akkor!. . . . . Gondolod, hogy csak akkor nincs rád szükség, ha a szerelem jön?
-Miért, nem igy van?. . . csodálkozott az Ész.
-Bizony nem. . . . hisz tudod vannak pillanatok, amikor minden ragyog, tiszta, és nyugodt. Szerelem nélkül is.
-Mesélj!-kiváncsiskodott az Ész.
-Meséljek?. . . . Látom ezt még nem tapasztaltad. Ó, hogyan is tehetted volna, hiszen Te az Ész vagy - huncutkodott a Sziv.
-Figyelj jól!Ezt a pillanatot - ami lehet percnyi, vagy tarthat órákig, napokig, évekig - adhatja bármi:egy öszinte beszélgetés, egy pillantás, egy simogatás, egy hívás, egy levél, egy szép táj, egy név, egy dallam, egyszóval. . . . ami a Szivet szólitja meg! Vagyis engem.
Az Ész hallgatott, majd megszólalt.
- Akkor ebből is kimaradok?
A Szív elmosolyodott, és igy szólt.
- Igen, kimaradsz, hiszen a Te pillanataid máskor vannak!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.