Sírás

 

 

Sírni sokak szerint gyengeség!
Pedig a sírásnak fontos jelentősége van az érzelmek feldolgozásában. Sírás és sírás között is van különbség! Van, mikor csak egy könnycsepp indul el az arcon! Melegen folyik végig, és az ember érzi, ahogyan egy cseppből végtelen tenger lehet. A melegségben árad szét a fájdalom és jelzi az embernek, hogy érzelmileg megviselt!
Amikor sír az ember akkor kicsit a lelke megkönnyebbül és felszabadul, mert kiadja magából azokat a negatív érzéseket, amik felhalmozódtak benne.
Sírni lehet csendben és lehet hangosan zokogva kitörve. Minden emberben benne van az a képesség, hogy valamilyen formában érzelmeitől megszabaduljon és ilyenkor nincs nő és férfi csak emberek, akik ezzel a kepeséggel születnek, hogy tudnak sírni!
Sokan valljuk azt, hogy a sírás a lelkünkben lévő feszültségek levezetője és valamire válasz az adott helyzetben. Az egész embert igénybe veszi, mert rázkódik a testünk.
A sírás együttérzés a másikkal és önmagunkkal. Nem részvét, hanem együttérzés. A kettő nem ugyanaz. A részvét - ha önmagam iránt érzem - önsajnálat. Az elementáris sírás azonban nem önsajnálat, hanem a másikkal való teljes azonosulás képtelenségén való kétségbeesés. A másikkal való együttérzés azonban a másikon való segítség lehetetlenségéből fakadó tehetetlen kétségbeesés vagy önmaga tehetetlensége egy életszakaszra, érzelemre.. Tehát az ember akár magával, akár a másikkal érez együtt, a másikkal való azonosulás képtelenségét és a tehetetlenséget fejezi ki a sírásban.
Egy kiadós sírás után az ember újra képes folytatni az életet, de azt is tudjuk, hogy maga a sírás nem old meg semmit a fizikai síkon, csak segít feldolgozni eseményeket és érzelmeket. Sírunk, ha fáj a lelkünk, sírunk, ha bántanak, sírunk, ha elvesztünk valakit, sírunk, ha igazságtalanok velünk szemben és sírunk akkor is, ha szeretünk, de szeretetünk nem elég ahhoz, hogy egy másik emberen segíteni tudjunk!
Sírunk, mert emberek vagyunk és érzünk, és úgy tud fájni a lélek, hogy annak fizikai síkon is ki kell adnia magát. Mikor sírunk és van ki letörölje a könnycseppjeinket arcunkról akkor egy érzelmet mutatunk a másik ember felé! Mikor sírunk és nincs aki letörölje, hanem magad nyúlsz oda a szemedhez és érzed a melegséget és fájdalmat magadban, akkor lassú mozdulatok sora kezdődik el! Letörlöd magad és kicsit szégyelled is, hogy megint sírsz, letörlöd a cseppet, de nem kitörlöd! A képesség ott van, hogy bármikor újra elgyengülj és sírj! Sose szégyelld, ha sírnod kell, sírj nyugodtan, mert érzelmekre utal, olyanokra ami pedig emberi mivoltodra!