Álarcban...

Álarcban nem érintheti lágy szellő arcodat,
Mennyei boldogság sem vidíthatja fel hangodat,
a külső máz lehet édes, kedves, aranyos,
csak hogy a pillantás se legyen haragos!

Az élet játéka komolyra is fordulhat,
hiába hisszük, mi formáljuk sorsunkat,
örök barátság melyre oly áhítva vágyunk,
csókok mámorával kezdődik álmunk!

Eskü és ígéret, megköti kezünket láncával,
gyermeki kacaj a lélek felhőtlen táncával,
a tűz kútja élteti a lángok ostorát,
a test beszél, a lélek keresi orvosát!

Édes bűn, intim közelség, mit árthat?
Egy illedelmes leányzó is virgonccá válhat!
Huncut mosoly fény szemed rabja,
esti mesés gyermek álmodó arca!

El nem múló vágy zaklatottak éjében,
a múlt titka rejtőzik szívednek ércében,
Lelki támasz a nehéz napokhoz,
varázs tollak az üres lapokhoz!

Lágy ének versed,
lüktető ereje,
a jövőt mutatja,
barátod tenyere!