Klaudia

Klaudia

2011. szept. 17.

Jantyik János Suttogó: Lelkem állomása...



Álom vagy csupán, amit ébren álmodok,
Olvadó hópihe, mely arcomra hull,
Forró lehelet, pára az ablakon,
Káprázat, fénysugár, egy szürke hajnalon.
Harmatcsepp vörös rózsaszirmon,
Madárdal nyári erdő lombján,
Forrás, kis patak, hűsítő vízfolyam,
Hulló levél, mely földet ér hangtalan.
Szellő vagy, fuvallat, lúdbőrző hátamon,
Mézédes csók, kiszáradt ajkamon,
Köröm, mely kéjtől szántja bőröm,
Szabadság, s egyben: kegyetlen börtön.
Az élet vagy maga, a szív dobbanása,
Mennyország és pokol, lelkem állomása,
Olthatatlan tűz, folyton izzó parázs,Ígéret, bűbáj, sosem szűnő varázs.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.