.amikor már feladtam minden reményt, túléltem a szerelmedet, megtalálsz, és olyan érzéseket keltesz életre bennem, melyek létezésében sohasem voltam biztos...Majd ismét felfedezem magamban a jót és újra megtalálom az elveszített, de az életben fontos szavakat...Elveszítettem a szeretlek, a bizalom, az örökre szavaimat és újakat még nem tudtam kitalálni helyettük. Vonásaid majd egyre mélyebben vésődnek belém. Nem megy majd nekünk minden egyből könnyedén.... Szépen, lassan csiszolódunk össze, de abban a pillanatban - mikor találkozunk- úgy érzem, helyére zökken a világ. Értelmet nyer az összes fájdalom és az összes elhibázott mozdulat. Elkezdek majd egy mondatot, és Te úgy fejezed be, ahogy én tenném. Elmondom az ötletem egyik felét és a másikat tőled hallom vissza. Ugyanazon őrültségeket műveljük majd, és ugyanolyan szenvedéllyel.
A Sors gondosan és alaposan sokszor a vérző húsig csiszolja majd lelkünket - míg végül pontosan összeillik.Te azonban megfogod a kezem és érzem majd a kezed melegét...élettel töltöd fel a kiégett szavaim...Hiszem, hogy ez így lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.