Megbocsátani...

.. Megbocsátás? Mennyire nemes gesztus!  Oly sok napot neveztek el  valamilyen világnapnak, miért ne lehetne, mondjuk a Március 11. -  a Megbocsátás Napja. Milyen szép is lenne, ha mindenki komolyan gondolná és ezen a napon azt mondanánk, hogy elég az ítélkezésből, a fölényeskedésből, a cinizmusból, a 'mindenáron győznöm kell' viselkedésből' és kinyújtanánk a kezünket azok felé, akikre haragszunk. Tudom, hogy nagyon nehéz  egy telefonnal, emaillel, vagy egy szál virággal,  kávéval áttörni a közöny,  a harag, a gyűlölködés magasra épített falát.  Nem lehet gyorsan egészségessé és meg nem történtté tenni az évek óta tartó,  vagy teljesen megromlott, kiszáradt kapcsolatokat.

De nem lehetetlen! Ha igazán akarjuk!

Csakhogy  valakinek először ki kellene nyújtania a kezét a másik felé és meg kellene  szólalnia. Mert a  szó az emberi kapcsolatban elengedhetetlen.  Szinte a legtöbb érzést ki tudjuk vele fejezni, de a békülésben az első gyógyír, amiből megérthetjük, hogy a másiknak is van némi igazsága, és képes arra, hogy megbánja korábbi rossz vagy bántó szavait, viselkedését, ha végre újra szóba állnánk vele.

A harag, a gyűlölködés hosszú távon nagyon fárasztó, mert  a negatív érzések elszívják erőnket és  megkeményítik lelkünket. A családon belüli viszályok  hatalmas energiákat égetnek el és az állandó 'harcok' csatatérré változtathatják a béke szigetét. Még a látszólagos 'győztes' is  csak vesztes lehet. Jól kihasználta, megbosszulta vagy kijátszotta a másikat, amitől egy időre erősnek érezhette magát. De míg a harc közben sebeket ejt a másikon ő maga is megsérül, de ezt csak később veszi észre.... mikor az emberek szép lassan eltávolodnak tőle. A szüntelenül ítélkező embert, aki vetélytársat lát a másikban  egy idő után elkerülik az Emberek.

Nem mondom, hogy könnyű lesz, de gondolkozzatok el, hogy mi veszteni valótok van, ha Ti nyitjátok ki a megbocsátás kapuit? Aki nem hisz nekem, azt szívből sajnálom, de aki igen, annak javaslom, hogy készítsen számvetést arról, hogy kit/kiket kell(ene) megkeresnie. A HÍD áll, csak át kell menni a másik oldalra.

Én már megtettem az első lépést....