A magány bennünk létezik.
Hiszen sokszor emberekkel
körülvéve érezzük azt, hogy rettenetesen magányosak vagyunk. Falakat
építünk magunk köré, felvesszük az álarcunkat, és nincs senki, aki
áttörhetne, átláthatna...
Úgy érzem, ez így biztonságos.
Persze néha nagyon-nagyon szeretném, ha valaki venné a bátorságot és
megpróbálná áttörni a falakat, letépni az álarcot. Ha kellő értelemmel
és érzelemmel lát hozzá. És nem sérti meg mégsem magányom... Ahová
bármikor visszavonulhatok. Mert szükégem van rá. A barátom. A magányom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.