A kommunikáció

 

 

azt jelenti, hogy közösek vagyunk valamiben. Valamit jelezni akarunk a másik embernek. Használhatunk hozzá jeleket, pl. a nyelvet, vagy sokatmondóan a testünket.De ha nem akarunk nagyon tudományosak lenni, akkor a kommunikáció simán annyit jelent, hogy beszélgetünk valakivel. Lehet, hogy jót, lehet, hogy alig várjuk a vég...ét. Ennek megfelelően a beszélgetés mosolycserét vált ki, vagy öl. Igen, szó szerint, lealáz, megnémít, megsirat, felzaklatja a lelket. A kommunikáció, vagyis az általa használt egyik eszköz: a szó, veszélyes fegyver lehet! Amint a gondolatainkat ruhába öltöztetjük, és beszédszerveink segítségével kibocsátjuk az éterbe, cselekvést hajtunk végre. Aki hallgat minket, önkéntelenül a szó legjobb meghallásának irányába fordítja testét, azaz füleit, mozdul, cselekszik. Így válik interakcióvá, mondhatni tetté minden egyes szó, még egy á betű kimondása is. És aki á-t mond, válaszul kaphat b-t, ne lepődjön meg hát a felelősségén cselekedetének.
De nem jár jobban az sem, aki hallgat, még ha nem butaságból teszi is azt. A véleményednek adj hangot, ha nem akarod, hogy egy legyél a tucatból, persze nem muszáj a többség véleményét szajkóznod, mert akkor birka vagy…egy valaki a nyájból. Elég! Megállapíthatjuk, hogy sem kommunikálni, sem NEM kommunikálni nem könnyű! Létezik valamiféle titok? Mikor teszek jól, mikor nem kell este otthon forgolódnom az ágyamban, hogy bár ne szólaltam volna meg! Bizonyára segíteni fog néhány alapvető ismeret a beszélgetés akár művészetéről is, De az sem lesz baj, ha tudni fogja mire kell tudatosan figyelnie, hogy élvezze azt amit néha el is kerülünk, hogy ne fájjon tőle a fejünk.

Nosza, cseréljünk mosolyt!