A tánc

Már akkor bizsergettet a dallam.....mikor még meg se szólalt...sípok… a hangok összefolytak az eső cseppekkel…Először talpam indult el, pöccentette a taktust, éreztem, ahogy felkúszott a derekamhoz, szétáradt a mellkasomban, ringatózni kezdett a vállam… és dúdolni kezdtem én is… majd egyre gyorsabb és gyorsabb lett minden… Már n...em tudom, mi történt előtte..csak csosszant a lábam, indult a tánc. Nem érdekelt, ki néz, s ki lát… lüktettem… minden mozdulatnál egyre könnyebb és könnyebb lettem… legurultak a sziklák, kavicsokká, majd homok szemekké váltak, pörögtem, forogtam, és énekeltem, egyre hangosabban…
Közben eleredt az eső....,hajam ázottan tapadt arcomra, nyakamba befolyt az eső, lecsurgott mellem közé, de én csak táncoltunk magamért, másokért, mindenkiért…
Egyszerre voltam egy indián, és egy rocker..a sétáló utca elején… a macskaköveken… a saját világomban, amiből kirekesztettem mindent és mindenkit. Mintha szárnyaim nőttek volna… kiszakadtam a percből, minden porcikám megtelt azzal a furcsa lüktetéssel…kitágult a tér…majd hirtelen csend lett… a lendület még vitt tovább, majd hirtelen megálltam…
Valaki felmutatott… az eső ugyanúgy esett, de kisütött a nap, szétárasztva mindenhová sugarát… rám, rá, mindenkire…
Nem tudom,mikor teremtettem meg a csodát… ott, míg táncoltam a pocsolyákba csapva lábammal, megszállottan keringve,… … de úgy tűnik, feltáncoltam a szivárványt az égre…:)