Szomjúságtól hajtva a szarvas egy forráshoz érkezett. Amint ivott, a vízben meglátta saját képmását. Büszkeség fogta el, ha szarvai nagyságát és tarka színét látta, ellenben szégyellte magát amiatt, hogy lábai vékonyak és gyengék. Mialatt így elmélkedett, megjelent az oroszlán, és űzőbe vette. Futásnak eredt, és az oroszlánt jóval megelőzte. A szarvasok ereje ugyanis a lábukban, az oroszlánoké a szívükben van. Mindaddig, míg a mező kopár volt, az előnyt megtartva menekült, mihelyt azonban erdős helyre érkezett, az történt, hogy szarvai beleakadtak az ágakba, s minthogy emiatt futni nem tudott, az oroszlán megfogta. Már-már kiadta a lelkét, amikor így szólt magában: "Én nyomorult, akikről azt tartottam, hogy elárulnak, azok által megmenekültem, de akikben leginkább bíztam, azok által pusztulok el."
Tanulság:
Ugyanígy a veszedelemben megmentőink gyakran azok a barátaink, akikre gyanakodtunk, akikben pedig megbíztunk, elárulnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.