Sokáig titkoltam, még csak a képzeletembe sem engedtem be a tekintetét, mert felperzselte volna megszeppent lelkemet. A vágy és csodálat kézen fogva szemlélték mindig jelenlétét. Nyugalomból a pillanat tört része alatt heves szívdobogás lett, ha üzenet jött tőle... Semmiből bukkant fel, de talán a Minden lehet belőle... Igaz, talán a félelem erősebb annál, minthogy perzselő tekintete elé merészkedjek. Eszem nem engedné eme utánozhatatlan költői szépségben való végleges eltűnődést, de a képzeletem gyöngyszeme minduntalan a vállamra teszi a kezét és biztatóan simogat. Eszem bevehetetlen várként védelmez, mert tudja, talán könnyek és pokol a vége... De a Szépség, Női báj...mindenek legédesebb Öröme... Fejemben száz meg száz kisördög táncol nevetve, a józan ész és a vágy, pedig szüntelen csatát vív... Hogy ki győz? Nem tudom...de félő, hogy még a pokol is megéri.......Akár egyetlen Pillantását is....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.