Ülj le egyszer egy folyó partjára

Nézz meg egyszer egy napfelkeltét. Nézd meg, ahogyan a semmiből előbukkan a nap: hatalmas élmény. És sosem érkezik ugyanúgy.

Ülj le egyszer egy folyó partjára, s ne tégy semmit, csak figyeld a hullámait. Mindegy, mi van előtte: szikla, kő, kavics, csendes türelemmel sodródik tova. Letesz minden hordalékot, nem cipeli azt, ami fölösleges."

"A természet részei vagyunk, s csak mi vagyunk ilyen buták, hogy egy helyben álldogálunk. Nem merünk fénylőn ragyogni, s cipeljük a hordalékainkat: sebeinket, eltévedt lépteinket, félrecsúszott szavainkat.

A természet sosem szorong. Tudja, hogy minden pillanatban újjászületik. Tudja, hogy minden pillanatban megújulhat. Tudja, hogy biztonságban van, s ez a biztonság éppen a folyamatos változásban rejlik. Hogy semmi sem marad ugyanaz.

Lehetsz bármilyen mélyen, lehetsz bármilyen bajban, lehetsz most bármilyen keserűségben: csak ülj le gondolatban egy folyó partjára. S ne tegyél mást, csak figyeld a folyót. Érezd a hullámait, amint velük együtt mész tova. Érezd, hogy semmi sem marad így, minden változik, a következő pillanat sem az lesz már, mint a mostani. A zivatar után is felragyog a nap. A felhők közül is mindig áttör a fény. Éppen a te életed, a te létezésed ne változna? Dehogynem!