Popper Péter szavaival a boldogságról:

Mi az,hogy boldogság?Egy biztos:semmiféleképpen sem valamiféle tartós állapot.A boldogság extázis..egy fölszikrázó pillanat  az ember életében,ám ezek a fölszikrázó pillanatok nagyon hamar kihunynak.Ha éltek háborús időkben vagy láttak háborús filmeket,ahhoz tudnám hasonlítani,mint amikor fellőnek egy rakétát,és az egy pillanatra bevilágítja a tájat,aztán kialszik,és megint sötét lesz.A boldogság pillanatai is bevilágítják az ember életét egy - egy rövid időre.A boldogság azonban nem lehet tartós állapot,míg az elégedettség például igen.Mit tehet az ember a boldogságért???
Talán annyit,hogy nyitott marad,hogy befogadja,ha jön egy ilyen pillanat.A nyitottság egyben azt is jelenti...hogy nem keseredünk el,ha nem jön.Olyasmi ez,mint a meditáció,amit manapság rengeteg ember csinál,de szinte mindenki félreért.Előszőr is valamin nem lehet meditálni.Ha meditálok,akkor nem valamire koncentrálok,hanem semmire sem.Ezt hívják az indiai bölcseletben üres edénnyé válásnak.Olyan leszek,mint egy üres edény,nincsenek gondolataim,érzéseim.Ezt az állapotot nagyon nehéz elérni,és ha az ember elérte,akkor se tud mást tenni,mint alázatosan várni,hogy ebbe a belső ürességbe,amivé alakította magát,belecsöppent - e valamit az Isten vagy a tudattalan.Ha pedig nem,akkor szép csöndesen vissza kell vonulni,és tudomásul venni,hogy nem.Ha valaki nagyon görcsösen akar valamit,az nem fog sikerülni.Laza lelkiállapotban érik az embert kellemes meglepetések...ilyenkor villannak be váratlanul boldog pillanatok.