Bársonyos léptek...

Bársonyos léptek az éjszakába,bele simulnak lassan. egyedül megyek már,és nem utánad,mégis szépek,melyeket ott hagyok,mik ott maradtak.  Halk léptekkel indulok a titkos úton,melyre már egyedül léptem,nem megyek már utánad. De jön velem a jelen,és a jövő.

Óvatos lépések,és mind előtt bizonytalanság,félelem,minden rossz lépés megbosszulja magát.
Lassú léptek,s közben tanulok,megtanulok újra álmodni..
Mert álmok nélkül nem élhetünk,kell valamiben bízni,kell valamiben hinni.
Elbuktam már sok mindenből,túl sokat adtam,vagy épp nem tudtam adni eleget..
De a titkos úton újra álmodom álmaimat,nem azért mert nem szeretlek,hanem azért mert szeretlek