Az őszi, meleg napokra, mikor még érezzük a már messze járó nyár melegét, ráhullnak a hideg, téli napok, amiben ha nincs melletted egy szerető kéz, aki ölel, s szívével, testével melegét, belefagysz a hófehér dermedtségbe. Belefagysz, s nyáron, a meleg, forrón égő napokba sem tudsz felolvadni. Egy dolog olvasztja fel az örök jeget, s az a szerelem, az érzés, a szeretet, bárki iránt is legyen… Forrón ég, először a szíveddel játszik, azt olvasztja fel, majd áttér testedre, ahol a melegség árad szét benned minden egyes érintésnél. Szíved forr, s csak nézel, nem tudni, mit, s gondolataid mind a szeretett felé száll. Őrülten lehet ilyenkor szeretni, a szív minden szeretetével, ölelni, nem csak a kézzel… á, azt mindenki tud… De a szívvel, a szemmel, a szeretettel ölelni, az már valami… Ha érzed azt, amit csak egy tiszta szív érezhet, mindenen túlléphetsz, mindent megláthatsz, amelyet szem nem láthat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.