Vélemény...szexualitás...nők..férfiak...

Olvasgatom  a polémiákat a nőkről, a női szexualitásról, és néha megdöbbenek......

Ezek az élmények az élet utolsó percéig megmaradnak! A  kapcsolatok, az öröm, a család a szerelem, a szex... A szex, a jó, és örömteli szexualitás mint emlék, az egyik legfontosabb tényező... :) Az élet vége felé is.

Igen, a nők életében a szexualitás legalább annyira fontos, mint egy férfi életében. Az egészséges élet része. Egy olyan öröm, és energiaforrás, ami szükséges a teljességhez.

Az egyik oldalon azt olvastam vitatémaként, ki tekinthető kurvának, ribancnak, és hogy mennyire elfogadott, hogy egy nőnek élete során több szexuális partnere legyen. Nos,...Megdöbbentő volt a több, középkort idéző vélemény! Megdöbbentő az, hogy emberek egy része, aki harmonikus, kiegyensúlyozott partnerkapcsolatban él, és ilyen módon szexuálisan nem szenved hiányt, milyen könnyen mond ítéletet olyan emberek felett, akik egész életükben hiányt szenvedtek, vagy hosszú évekre tartósan nélkülözniük kellett a szexuális partnerkapcsolatot... Szomorú, de azonnal kész az ítélet azok ellen, - még ma is, - akik bedilizés helyett a vágyaik kielégítését választják... Pedig inkább természetes kielégíteni a vágyakat szolíd módon, mint agresszivitássá hagyni formálódni azt! vagy nem? én azt hiszem bölcsebb is!Sőt! Emberségesebb!

Egy nő nem élhet egészséges testi- lelki szellemi életet szexuális öröm nélkül.  Aki ezt állítja, az nem ember, vagy nem ismeri az életet, vagy soha nem élt szexuális öröm nélkül egyetlen percet sem.

Sajnálom azokat, akiket most megbotránkoztattam ezzel!

Kurva csak az, aki fűvel-fával-vadvirággal,- parallel viszonyokban, és állandóan különféle férfiakkal él együtt, - de ez már patológiás eset, van neve is a betegségnek. Többféle is.

Az viszont soha nem kurva, aki őszintén szerelmes, hűségesen odaadja magát egyetlen férfinek, még akkor sem az, ha nem élhetnek házasságban, még akkor sem az, ha a férfinek nem ő az egyetlen nő az életében... Higgyétek el!

vagy ne higgyétek. nekem mindegy. én nem ítélkezem. senki felett. magam felett sem.

Kevés a férfi, sok a nő, egészséges, teljes életre vágyik mindenki!

Nehéz...

 Szerintem teljesen helytálló, amit olvastam.. amúgy sem értem, hogy a férfinak szabad a szexualitás, nőnek nem? Hogy van ez? A nő valami alárendelt kis segédanyag'? vagy mi...? Egyébként meg van az a mondás.. a Nő társaságban legyen úrinő, a konyhában szakácsnő, és szajha az ágyban' :))

Megdöbbentő , hogy néhányan mennyire mást gondolnak, illetve az is, hogy milyen sokféleképpen gondolkoznak erről nők és férfiak vegyesen...
 

Aktuális a téma - bizonyára ezért kelt akkora feszültséget... :Én azért azt kiemelném, hogy van/létezik szexmegvonás pozitív értelemben, nekem is voltak időszakok az életemben,mikor nem éltem a lehetőségekkel és abszólút elzárkóztam még az érintkezés gondolatától is.. Ha közben nem fordulunk a férfiak ellen, akkor ez egyáltalán nem kóros vagy káros, sőt megfigyeltem, hogy ugyanazt az energiahalmazt, amit korábban a szexre használtam, a szexmentes időszakban más tevékenységre fordítottam.Időnként alaposan megtisztít a "koplalás", olyan mint egy böjt, a nőiség síkján, vagy az érzelmi síkon elég sok szemetet ki lehet ilyenkor söpörni, és az olyan nőknél, akik korábban "fűvel-fával" szexeltek, még az önbecsülést is megerősíti, sőt akár helyre is állítja.
Vallási megfontolásból önmegtartóztatni pedig egyesek szerint káros, szerintem viszont nagyon nemes dolog, csak éppen tudni kell helyesen és szívből vállalni, és amikor véget ér, akkor megköszönni a lehetőséget. :)

 "Helyesen és szívből kell vállalni" az ilyesmit,- valóban ez a lényeg, 

-Én is alapból szerelemfüggő vagyok .Ma már inkább olyan kapcsolatot szeretnék,ami minden  tekintetben: "Nem szexelek, hanem szeretkezem" ..

  És tudom, hogy nem csak nekem,hanem, sokaknak nagyon fontos rész az életükben, - kb. olyan fontos testi szükséglet, mint az evés- ivás, és azt is értem, hogy van, lehet olyan időszak,- bárkinek, - amikor a szexualitás igenis hangsúlyossá válik annyira, hogy képtelenség lemondani róla, vagy ha igen, akkor az csak károkkal, sérülésekkel jár, és azt gondolom, hogy akkor nem érdemes, nem is szabad erőltetni a lemondást.

Az a baj, hogy 4x annyi a nő van mint a férfi. Nézz meg egy korfát. A wikipedián, googlén találsz ilyet dögivel. A 40-50es korosztályig bezárólag nagyon is együtt mozog a két nem, aztán persze a férfiak el kezdenek hullani, mint a legyek. Dehát ez van...

Nos, nem vitatkozhatnék- nem fogok. Nem nagyon érdekelnek a korfák, amelyek azt bizonygatják, hogy az arányok teljesen egyformák, ameddig azt látom, személyesen azt tapasztalom, hogy a 60-90 közötti korosztályban a szeretetotthonokban élő aránypár 72-5 (= 72 nőre 5 férfi jut!!!) és nyilván nem azért, mert a korosztályos férfiak egészségesebbek, több családi törődést kapnak, és nem kerülnek be egy ilyen otthonba, míg a nők igen...
Nem vitatkozom azért sem, mert egyik ismerősöm intenzív osztályon dolgozott, kardiológián, és pontosan elmondta, hogy az ott töltött idő alatt a 30-60 éves korosztályból szinte csak a férfiak voltak jelen és haltak meg sorban, megállíthatatlanul.... A száraz, tudományoskodó felmérések akkor sem hitelesek számomra, amikor arra gondolok, hogy a koraszülött intenzív osztályon is szinte csak fiúcsecsemőket "csomagolnak", - az arányok nagyon durvák, születéstől kezdve csökken a férfiak száma, sosem azonos a nőkével, a grafikonok, ábrák hamis állításokat tartalmaznak, nem fogadom el őket, mert mindet cáfolni tudom, ha nagyon akarom. Belevetném magam tudományos és tényszerű kutatásokba, de nem akarom, mert nem erre születtem, értsd: nincs erre időm, sem kapacitásom, de egyet elhihetsz nekem: ezen a blogon nem közlök olyan állításokat és nem írok semmi olyat, amit ne gondoltam volna át, jó alaposan, többször is, vagy ne néztem volna utána dolgoknak... Szép napot!