Klaudia

Klaudia

2010. nov. 9.

Suttogás...

 Rám néz...nevet, nevetünk.
Hozzám hajol, súg valamit. Hallom a hangját, de szavai nem érnek el hozzám...
Ajka épp hogy érint...Nem hallok mást, csak a szívem dobogását...mintha följebb költözött volna a mellkasomból...klappp...klappp...klappp...egyre hangosabb, egyre hevesebb...
Érzem az illatát...bőre finomságát...ajka melegét.
Sohasem volt még ilyen közel...még nem érintett..még nem érintettem.
Lehelete simogatja a nyakam. Végigcirógatja a tarkóm, majd, mint valami forró fuvallat leszalad a gerincem mentén...Lúdbőrös bizsergés...
Tudom, hogy tudja...érzi...ez már több...
Elhallgat, de nem mozdul...
Felé fordítom fejem...klappp...klappp...klappp...ez a hang egyre hangosabb, egyre hevesebb...olyan , mint valami gyors visszaszámlálás...
Ajkaink majdnem összeérnek...de a tekintet hamarabb találkozik.
Igen! Ez még kell...ez még kellett! Látnom kellett a vágyat a szemében...azt a felperzselő tüzet, melyben elégek.Látnia kell, látnia kellett a szenvedély remegő szikráját a szememben... akár a vad, mikor utoléri üldözője. Elkapja...szemébe néz és tudja.Tudja, hogy mindene a vadászé...

2010.03.04

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.