A nő

A nő érzékeny lény, ami nem azt jelenti, hogy könnyebben megbántódik, hanem azt, hogy könnyebben megérzi mások érzelmeit, hangulatát, gondolatait s jobban beleéli magát mások helyzetébe. Mi nők könnyedén tudunk egyszerre több dologra, szempontra koncentrálni, amely kifinomult érzékelési képességünknek, érzékszerveink „finomhangolásának” köszönhető. Mivel több szempontot is tudunk egyszerre szemlélni, így problémamegoldó képességünk is kiváló és alapos.
A nő kapcsolatorientált, tehát a nő számára kiemelkedően fontosak emberi kapcsolatainak minősége. A nő beszédkészsége kiváló, így aprólékosan ki tudja fejezni gondolatait, érzelmeit. Érzelmi lények vagyunk! Hajlamosak vagyunk migrénes fejfájásra, epebántalmakra, hasi – és hátfájdalmakra, emésztési problémákra.

Gyönyörűen írja le a nőt Weöres Sándor a következő idézetben, melyben a női minőséget a férfiminőséggel veti össze:
„Ahogy a nő-test és férfi test kiegészítésre szorul, éppígy csonka a nő-lélek és férfi-lélek. A nő nem ismeri a világosságot, a férfi nem ismeri a meleget.
A nőből hiányzik az igazi teremtő-erő, a férfiből az igazi éltető-erő…
Ha a férfi olykor átlát egy nő lelkébe, vagy a saját  férfilénye alatt rejtetten létező nőt figyeli:                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                 látja, hogy vöröses félhomályban az egymásbamosódó, alaktalan dolgok csíraként, forró lüktetésben élnek, ha a nő előtt feltárul egy férfi-lélek, vagy önmaga rejtett férfi-lénye: látja, hogy kékes-szürke fényben dideregnek a dolgok, egymástól elkülönülve, szobor-szerűen.
A nő, ha dolgozik, munkájába örömeit-bánatait, egész világát belesugározza;                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                                               a férfi, ha dogozik, munkája minden mást elfüggönyöz előle. A nő, ha kártyázik, feloldódik a játszó-csoportban és nyerni a játszóktól akar; a férfi, ha kártyázik, ráhurkolódik a játék váltakozására és nyerni a játékban akar. A nő ha felbont egy narancsot s abból pár gerezdet jó-szívvel feléd nyújt, szinte önmagát bontotta fel, saját érzésvilágából nyújtja feléd azt, ami belőle téged illet; a férfi, ha jó-szívvel étellel kínál, örül, hogy neked is adhat abból, ami az övé. A nő a szeretett férfi életét egybe akarja olvasztani a saját életével; a férfi a szeretett nőt a saját lényegéhez akarja fűzni mennél szorosabban. A nő a szerelemben életének mámorrá-teljesülését keresi; a férfi a szerelemben a mámor zárt, folyton-fokozódó egészét keresi”
                            Weörös Sándor: A teljesség felé (részlet)