Regisztráltam egy társkereső lapra. Néhány óra múlva felkúsztam az internetre, hogy megnézzem a bejövő postafiókomat. Négy levél várt rám. Végignéztem a lelkes jelentkezőket, és amellett döntöttem, akit fotó alapján is szimpatikusnak találtam, és a bemutatkozó levele sem tűnt szabványosnak. Író ember lévén fontosak számomra a papírra (képernyőre) vetett szavak, így András mondatait azonnal megvettem. Visszaírtam, majd több üzenetet is váltottunk a nap folyamán. Nem vagyok híve a hosszú levelezgetésnek, a személyes benyomásokban hiszek. Mert lehet valaki szimpatikus a fotón, az írása alapján, de ha nincs meg a kémia, akkor sutba lehet dobni az egészet.
Néhány levélváltás után András elkérte a telefonszámomat, és felhívott. Mély hangján üdvözölt a telefonban, megnyerő, és nagyon udvarias volt. Megbeszéltünk hát egy kávézós randit a belvárosban. Farmert és pólót húztam, hisz nem szeretem, ha az első randit túl öltözi az ember. Aki arra érdemes, úgyis meglátja majd ruhatáram csinosabb darabjait is. Miért lőném le elsőre az adu ászokat?
A kávézó előtt várt, öltönyben. Bemutatkoztunk, majd udvariasan betessékelt. Két órát töltöttünk el egymással, kellemesen, beszélgetve, s belül ujjongtam, hogy egy kedves, helyes, okos, szimpatikus jogász férfivel hozott össze a sors és a net. Randi után készségesen hazafuvarozott, és abban maradtunk, hogy a héten találkozunk még. Búcsúzóul csókot lehelt a számra, én pedig boldogan hívtam fel barátnőimet.
Amikor hazaértem, a postaládámban újabb öt levél tornyosult. Úgy döntöttem, nem írok vissza, hisz én a húszas éveim óta sosem játszom egyszerre több kapura. Álmodozva tértem nyugovóra, és igazi nőhöz illően elképzeltem Andrást jövőbeni páromként. Aztán éjszaka sms-re ébredtem. Izgalommal telve nyúltam a telefonhoz, tudtam, hogy ő írt. Rányomtam, majd megdermedtem. Óriási férfiassága tornyosult előttem a képernyőn. Tied vagyok - szólt a mellékelt üzenet. Eldobtam a telefont ijedtemben. Döbbenten meredtem magam elé. Reggelig forgolódtam, nem értettem, hogy tévedhettem ekkorát. Hogy képzelte ő, hogy ezt teheti? Hát milyen nőkkel találkozott eddig? Mit gondolt rólam? Beteg a világ - gondoltam magamban. És válasz nélkül hagytam. Mert erre nem lehet reagálni.
Ahogy a dal is mondja: „Nem találok szavakat drágám, de már nem is keresek".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.