Kultúrsokk és minden, ami kultúra... - Egy hölgy tollából..........

Esős napok vannak. Ez most csak azért izgalmas, mert megint megfigyelhetem azt az érdekes jelenséget, hogy a ruhák kint "száradnak". Nem, nem nálam. Hanem az angol szomszédoknál. Az egyetemistáknál is, és a másik oldalon is, ahol a 3 gyerekes család lakik. 3 napja kint lévő ruhák, legalább negyedszer áznak csuromvizesre. Sokszor látok ilyet az autóból vagy az utcán sétálva.




Itt nem túl magasak a kerítések, szóval ha nem akarom, akkor is látom, ami viszonylag magasan van a kertben. A mi környékünk még mindig a jobbak közé tartozik (bár vannak magas kerítéssel vagy sövénnyel körülvett házak is sok helyen), de vannak olyanok is (asszem ez a gyakoribb), hogy a téglamicsoda (kerítésnek nem nevezném), ami körülveszi a házat, 10-30 centi magas. Ez még nem lenne gáz, ha legalább függöny lenne. De nem van. :D Sok angol úgy él, hogy egy az egyben belátsz a lakásába, láthatod, ahogy eszik vagy tévét néz. "Mert kirakatemberek"- fogalmazta meg egyik sok éve itt élő magyar barátunk. Nem negatívumként vagy kritikaként írom, csak érdekesség. Sokkal magasabb életszínvonalon tudsz itt élni, mint Magyarországon, nagyobb a közbiztonság is és egy csomó minden ezerszer jobb (és szebb meg igényesebb), de ugyanakkor ilyen esetekben az az érzésed, hogy valami beduin törzsi kultúrába keveredtél. Jó, annak is megvan a helye, de a kettő így együtt nagyon furcsa. Hja kérem, tele van az élet ellentmondásokkal...:))
Az autós, akinek elsőbbsége lenne, udvarias mosollyal előreenged, türelmesen megvár, de ha kanyarodik, elfelejt indexelni vagy az ellenkező irányba indexel. Kanyarban a szembejövő durván átlóg a te sávodba. Napi szinten, sőt néha percenként látunk ilyeneket. Ugyanakkor ha nem veszed észre, hogy megállt a zebránál, ahol gyalogosként vársz, türelmesen megvárja, míg észreveszed és átbattyogsz. Nem dudál, nem anyázik, nem is hajt át előtted. Már messziről lassítanak és megállnak, annyira tiszteletben tartják a zebrát.
Ha már autózás vagy séta, mindkettőnél rengetegszer látunk elhagyott cipőcskéket az út közepén és a járdán is, cumisüveget, kis ruhákat meg persze felnőttek dolgait is. De már tudod egy idő után: nem érdekes, nem foglalkoznak vele, vesznek másikat. Aztán pár nap múlva azt is elhagyják, egy hét múlva úgyis veszik megint a következőt.
 Kis villanások az itteniek gondolkodásmódjából, kis világából. Mindenki mást szűr le belőle, más és más érzései vannak. Én jól érzem magam itt, kicsike családommal együtt. Mondtam már? :)) Megvan a magunk külön kis világa. Nekem evidens, hogy esőben nem hagyom kint a ruhákat, nem kirakatban élem az életem, nem hagyom hosszú éveken át úgy a düledező kerítést javítás nélkül, ahogy a cigarettacsikket és az üvegszilánkot, valamint az elszáradt növényt sem kint a virágládában, szintén éveken át. De az az én kis magánügyem.