Érezted már úgy, hogy valami történni fog? Voltál már benne biztos, hogy ami jön, az jó lesz neked? Volt, hogy ez az érzés napokkal az esemény előtt meghatározta a hangulatod? Volt már úgy, hogy az eszeddel tudtad, hogy elővigyázatosnak kellene lenned, de az érzékelésed azt mondta, most nem?
Szeretem ezt a végtelen nyugalmat, amit most is érzek, szeretek “rákapcsolódva” lenni, a nagy világmindenségre. Mintha az ember eggyé válna az örök energiákkal, csak leül és van. Valami ilyesmit érezhetnek a meditáció során. Hasonlít a szerelemre, a születésre, a halálra, mindenből van benne egy kicsi, mintha minden érzés összesűrűsödne egy pontba. Olyan tökéletesen, hogy az ember nem akar mást, csak azt a pillanatot nyújtani, amíg csak lehet. Nem akar azon gondolkodni, mi lesz holnap, mi volt tegnap, nem akar semmi mással foglalkozni. Abban a pillanatban eltűnik a fájdalom, a bánat. Csak leül és nézi, hogy nőnek a fűszálak, hogy szállnak a felhők. Vagy végigfekszik az ágyon, és bámulja a plafont. Csak van. Ha most lehetne egy kívánságom, azt kívánnám, mindenki érezze ezt.
Kellenek az ilyen pillanatok, percek, órák. Néha meg kell állni, és érezni az életet, érezni a létet. Érezni a lét önmagáért való örökkévalóságát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.