A legfontosabb érzelem az életünkben az, hogyha szeretünk valakit. De ezt ki is tudjuk fejezni, igen? És mi van ha nem? Mi van, ha egy olyan embert szeretünk aki kemény, karakán személyiség, aki talán azt gondolja, hogy a szeretet kimutatása a gyengeség jele?
Mi van ha ez az ember a mindennapi életben rendkívül kedves, vidám, örök optimista, az egyik bizalmasod és tanácsadód. Logikus, hogy a szeretetet felé egyszerű kimutatni, nem tűnik nehéznek ugye? Nem.. mert még sosem gondolkoztál róla, de ha belegondolsz és próbálkozol rájössz, hogy bizony nem könnyű. Szavakkal nem sokat, de ráutaló tettekkel többet érsz el. Úgy tudom, ha szeretünk valakit célszerű és okos döntés minél hamarabb kimutatni a célszemélynek érzelmeinket, mert mindenkinek szüksége van szeretetre, és az a lelkünknek is jót tesz ha tudjuk, hogy szeretnek, és viszont szeretünk. Vajon elég, ha csak úgy érezzük, hogy szeretnek minket vagy mondani is kell? Kellene. Ha megfelelőképpen tudjuk éreztetni a másikkal, hogy szeretjük, az nagyban javít a kapcsolatunk minőségén, megelőzi a problémákat, és harmóniát tart fönt. Nem is kell részleteznem, mennyire fontos a bensőséges kapcsolatokban a szeretet kifejezése.
Gary Chapman amerikai családterapeuta szerint többféle szeretetnyelv is létezik: fizikai, szóbeli, minőségi idő, szívesség, ajándékozás. Chapman szerint mindenkinek megvan a rá jellemző „szeretetnyelve”.
Drága időnk kizárólagos másra fordítása egyértelmű jele a szeretetnek. Ilyenkor odafigyelünk a másikra, csak vele foglalkozunk; esetleg olyan programot szervezünk, amit ő szeretne. Elkísérjük a vizsgára, vagy fodrászhoz. Elmegyünk vele vásárolni. Időt szakítunk rá, ha beszélgetni szeretne késő este, vagy meghallgatjuk telefonon a zsúfolt hétköznapokon is.
Bármilyen apró dolog is a szeretet kifejezése. Milyen jól is esik, ha elmosogattak helyetted, vagy behozták a kukát. Ne legyen érte cserébe ez, meg az, ne akkor tegyük meg, ha ő így, vagy úgy tesz, mert az már csak puszta üzlet. Te adod, én veszem, én adom, te veszed. Ez nem szeretet. Ha szeretetből segítünk, vagy teszünk szívességet, azt valóban önzetlenül tegyük.
"A szeretet eszközei vagyunk nem pedig urai, ez biztosítja számunkra, hogy azért legyünk együtt valakivel, mert így akarjuk, és nem azért mert a konvenciók megkívánják"
Ha nem tudod kimutatni, akkor kínlódsz, éget, mar belülről egy érzés. Ami minden percben eszedben van, hogy el akarod neki mondani, kimutatnád, csak még nem találtad meg a módját. Mindenkinek van szíve, mindenkinek kell a szeretet. Vannak családok ahol nem divat verbális értelemben kifejezni, sem fizikailag. Egy kemény, karakán emberrel szemben kimutatni sem egyszerű. Lehet, hogy hosszú hónapokig készülsz rá lelkileg, hogy tudtára add, összeszeded minden bátorságod, mégsem megy. Mert ellenkezik, ellenáll, vagy ellenkező jelet ad.
Aki olyan neveltetésben részesült, ahol a szülők vagy akár az egyik fél, kemény 'kiképzésben' részesítette a gyermeket (maga döntött a tetteiről, boldogult egyedül) ennek hatására az egyén erős lett, talpraesett, önálló, jobban életrevaló mint bárki más. Ha ilyen embernek próbáljuk meg bizonyítani, vagy kimutatni szeretetünket, nehéz dolgunk van. Mert azt érezzük, hogy ezt ő a gyengeség jeleként könyveli el. Így nem öntjük szavakba és nem öleljük meg. Akkor mit csináljunk? Beléphet a képbe itt a minőségi idő lehetősége, minél több időt ezzel a személlyel tölteni, és szívességet tenni neki.
"Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?"
Mi van ha ez az ember a mindennapi életben rendkívül kedves, vidám, örök optimista, az egyik bizalmasod és tanácsadód. Logikus, hogy a szeretetet felé egyszerű kimutatni, nem tűnik nehéznek ugye? Nem.. mert még sosem gondolkoztál róla, de ha belegondolsz és próbálkozol rájössz, hogy bizony nem könnyű. Szavakkal nem sokat, de ráutaló tettekkel többet érsz el. Úgy tudom, ha szeretünk valakit célszerű és okos döntés minél hamarabb kimutatni a célszemélynek érzelmeinket, mert mindenkinek szüksége van szeretetre, és az a lelkünknek is jót tesz ha tudjuk, hogy szeretnek, és viszont szeretünk. Vajon elég, ha csak úgy érezzük, hogy szeretnek minket vagy mondani is kell? Kellene. Ha megfelelőképpen tudjuk éreztetni a másikkal, hogy szeretjük, az nagyban javít a kapcsolatunk minőségén, megelőzi a problémákat, és harmóniát tart fönt. Nem is kell részleteznem, mennyire fontos a bensőséges kapcsolatokban a szeretet kifejezése.
Gary Chapman amerikai családterapeuta szerint többféle szeretetnyelv is létezik: fizikai, szóbeli, minőségi idő, szívesség, ajándékozás. Chapman szerint mindenkinek megvan a rá jellemző „szeretetnyelve”.
Drága időnk kizárólagos másra fordítása egyértelmű jele a szeretetnek. Ilyenkor odafigyelünk a másikra, csak vele foglalkozunk; esetleg olyan programot szervezünk, amit ő szeretne. Elkísérjük a vizsgára, vagy fodrászhoz. Elmegyünk vele vásárolni. Időt szakítunk rá, ha beszélgetni szeretne késő este, vagy meghallgatjuk telefonon a zsúfolt hétköznapokon is.
Bármilyen apró dolog is a szeretet kifejezése. Milyen jól is esik, ha elmosogattak helyetted, vagy behozták a kukát. Ne legyen érte cserébe ez, meg az, ne akkor tegyük meg, ha ő így, vagy úgy tesz, mert az már csak puszta üzlet. Te adod, én veszem, én adom, te veszed. Ez nem szeretet. Ha szeretetből segítünk, vagy teszünk szívességet, azt valóban önzetlenül tegyük.
"A szeretet eszközei vagyunk nem pedig urai, ez biztosítja számunkra, hogy azért legyünk együtt valakivel, mert így akarjuk, és nem azért mert a konvenciók megkívánják"
Ha nem tudod kimutatni, akkor kínlódsz, éget, mar belülről egy érzés. Ami minden percben eszedben van, hogy el akarod neki mondani, kimutatnád, csak még nem találtad meg a módját. Mindenkinek van szíve, mindenkinek kell a szeretet. Vannak családok ahol nem divat verbális értelemben kifejezni, sem fizikailag. Egy kemény, karakán emberrel szemben kimutatni sem egyszerű. Lehet, hogy hosszú hónapokig készülsz rá lelkileg, hogy tudtára add, összeszeded minden bátorságod, mégsem megy. Mert ellenkezik, ellenáll, vagy ellenkező jelet ad.
Aki olyan neveltetésben részesült, ahol a szülők vagy akár az egyik fél, kemény 'kiképzésben' részesítette a gyermeket (maga döntött a tetteiről, boldogult egyedül) ennek hatására az egyén erős lett, talpraesett, önálló, jobban életrevaló mint bárki más. Ha ilyen embernek próbáljuk meg bizonyítani, vagy kimutatni szeretetünket, nehéz dolgunk van. Mert azt érezzük, hogy ezt ő a gyengeség jeleként könyveli el. Így nem öntjük szavakba és nem öleljük meg. Akkor mit csináljunk? Beléphet a képbe itt a minőségi idő lehetősége, minél több időt ezzel a személlyel tölteni, és szívességet tenni neki.
"Olykor elég egy napsugár. Egy kedves szó. Egy köszönés. Egy simogatás. Egy mosoly. Ilyen kevés dolog elég ahhoz, hogy boldoggá tegyük azokat, akik körülöttünk élnek. Akkor miért nem tesszük ezt?"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.