AZ EMBERI MEGTELJESÜLÉS 7 ARCHETÍPUSA

Minden emberi megtestesüléshez a lélek új mintát választ, hogy vezérfonalat és tájékozódási keretet teremtsen.
A test, a szellem és a psziché különféle módon befolyásolható, mégpedig nevelés, alakítás és javítás révén.

1. A gyógyító        

A lélektípusok közül leginkább a gyógyítóra igaz, hogy szüksége van embertársaira. És rá is ugyanígy szükségük van másoknak. A gyógyító akkor boldog, kiteljesedett és megelégedett, ha érzi, hogy mások igénylik és elfogadják a segítséget. Az érzékenységnek, a melegségnek és a biztonságnak, amelyet nyújtani tud, éltető ereje van. Akár egy verőfényes tavaszi napnak, amely pozitívan hat a betegekre és a gyengékre, az elesettekre és a lábadozókra.

Nehéz, ha a gyógyító nincs tudatában kisugárzásának, nem becsüli meg, pontosan azért, mert amit tesz, az nem követel tőle sem erőfeszítést, sem áldozatot. Az a gyógyító viszont, aki tisztában van értékeivel, az anyára emlékeztet.

A gyógyító közelséggel és meghittséggel képes másokat megajándékozni. És amit ad az embereknek, azt ajándéknak is kell gondolnia. Ha érzelmileg vagy materiálisan elszegényedik, nem tud többi nagyvonalúan adakozni. Ekkor már ő maga szorul segítségre.

2. A művész

A művészt ötletei és fantáziája viszi előre a fejlődésben. Kíváncsi a világra, keresi a meglepő helyzeteket, kedveli a változásokat, és változtatni akar. Energiája az újdonság felfedezésének öröma miatt könnyed, világos, gyermeki és gondtalan. A vidámsága, mely a művészlélek sajátossága, mindig akkor bontakozik ki, amikor valamit ki kell alakítania az életben. Ez lehet egy belső tér, egy ötlet, egy kapcsolat vagy egy szituáció.

Mindig ki akar tűnni a tömegből: annál inkább szenved attól a gondolattól, hogy az élete egyhangúan és szürkén telhet, hogy ő is csak egy lehetne a sok közül, és nem lehetne lehetősége arra, hogy valami meglepőt és eredetit adjon a világnak.

Irtózik az unalomtól. Megpróbálja elkerülni, amikor csak lehet, mert az unalom akadályozza ötletei sziporkázását. Mindig impulzusokra és új emberekre van szüksége a környezetében, hogy mentális erői új energiához jussanak, mert ezek azok a dolgok, amelyek lelkét életörömmel töltik meg.

3. A harcos

Az életerős, tettre kész harcosnak lételeme, hogy küzdjön és nyerjen, meggyőzzön és hatást gyakoroljon. A harcos célokat tűz ki maga elé. Az, hogy ezeknek mi a tartalma, kevésbé fontos, mint a módszer, amellyel a siker érdekében mozgósítja az erőit.

Egy harcosnak mindig aktívnak kell lennie, és mozgásban kell maradnia, hogy jól érezze magát. Kivirul, ha egy jól körülírt feladatkört lát maga előtt, amelyen egyedül vagy segítő közösségben kell dolgoznia. A harcosok sokszor becsvágyóak, és mivel szinte állandóan buzog bennük a tetterő, nehezen értik meg, hogy a többi ember miért nem képes ugyanannyit teljesíteni, mint ők, vagy hogy miért kevesebb az erejük.

Lélekszerepének egyik legfontosabb tényezője az életkedv. Boldogsággal tölti el mozgékonysága, vibrálása, kihívásai, a természet életrezgése és saját testének erőteljes lüktetése. De megvan az a képessége is, hogy önmagán kívül másokat is motiváljon, és az egy cél felé tartókat egy közösségben egyesítse.

4. A tudós

A tudós kikutatni, megérteni, érvényesülni akar. Az a vágya, hogy megismerje a világot. A részletekből kiindulva közelíti meg az egészet. Amikor behatol egy tudományterületre, összefüggések nyílnak meg előtte, amelyeket nagyobb és átfogóbb területekre tud kiterjeszteni.

Képtelen megérteni, miként gondolhatják egyesek, hogy már mindent megtanultak, amit kellett. Az is foglalkoztatja, hogyan lehet behatolni az érzelmek világában, tapasztalatokat gyűjteni megfigyelőképessége segítségével. Akkor boldog, ha kutatásainak eredményeit továbbadhatja, másokat taníthat és felvilágosíthat, és alkalmazhatja, amiket megtanult.

Impulzusai túlnyomórészt nem a mozgásból, hanem a nyugalomból és a mértékletességből erednek. Ahhoz, hogy érdeklődési körének valamely részletét kutassa, olyan térre és időre van szüksége, ahová visszavonulhat, vagy ahonnan a dolgokat egy nyugodt, fölérendelt perspektívából szemlélheti.

5. A bölcs

A bölcs lélekszerepe mögött olyan ember van, aki rendkívüli mértékben igényli a kommunikációt, a kontaktust és a kapcsolatokat. Ellenben a közlési képessége nem eléggé fejlett, ezért sokat szenved amiatt, hogy nem tud olyan módon hidat építeni embertársaihoz, ahogy szeretné. Ideális alakjában a bölcs archetípus olyan személy, aki a megfelelő szót a megfelelő időben mondja egy bizonyos embernek, akivel ezáltal mélyreható és eredményes kapcsolatot alakít ki.

Többnyire hallgatag, de nem attól való félelmében hallgat, hogy valamit rosszul mondhat, és nem is azért, mert mondanivalóját nem sokra tartja. Sokszor azonban a bölcs az embertársaival és a világgal folytatott kommunikációt tehernek érzi.

Egy bölcs minden további nélkül képes lehet arra, hogy könnyed társalgást folytasson, és adott esetben kommunikációs képességével flexibilisen bánjon, és így a felszínes szócsatákat illetően is megállja a helyét. Ám szenved attól, hogy sok értékes és örök érvényű gondolata rejtve marad remek társalgási adottságai mögött.

6. A pap

A pap lélekszerepét játszó egyén vágyakozik a magasságra, a jóságra és a tisztaságra. A természetfeletti földi képviselőjének tartja magát. Arra törekszik, hogy minden olyasmivel kapcsolatba kerüljön, ami a mindennapin, emberin, földin túlin területekre utal. Keresi az igazságot, és mindenütt egy átfogó egészhez tartozást érzékel. Zavarosság és érthetőség, hazugság és igazság, a magasság felé törekvés és az evilágiságba való belebonyolódás jellemzik ezt a lélekszerepet.

A papok anélkül tudnak segíteni, hogy személyesen belekeverednének a dologba. Könyörületet gyakorolnak, ha sikerül enyhíteni az önmagukkal és a világgal szemben támasztott elvárásaik szigorán. Gyakran elégedetlenek saját emberi gyarlóságuk miatt. Ezért fontos tudnia a papnak, hogy a nagy egész minden pillanatban elégedett vele.

Az emberi testbe költözött papi lélek arra törekszik, hogy vigasztaljon, felemeljen és könyörületet nyújtson. Ténykedésével a nyugalom, csend és megbocsátás szféráit termeti meg a világban. Egy magasabb rendbe vetett hite révén biztonságot érez és nyújt. Nem meri vállalni, hogy másoknak vigaszt nyújtson, mivel az önmagában való hit vigaszát magának sem adja meg.

7. A király

A királyok az emberi közösségen belül a természetes irányítási hajlamot képviselik. Ennek alapja feltűnő hajlandóságuk a felelősség viselésére és felelősséggel járó feladatok vállalására. Nemcsak a magánszférájukért és közvetlen környezetükért, hanem különös mértékben alkalmasak nagyobb embercsoportokról való gondoskodásra is.

A királyszerepet betöltő emberek további jellemzője a rendkívüli akaraterő, amely abban mutatkozik meg, hogy rendszerint különösebb energiafelhasználás nélkül képes elérni, amit akar, illetve megkapja, amit óhajt. A méltóságteljes fellépés, a méltóságteljes cselekvés és a mások méltósága feletti védnökség szintén a királyi lélekszerep ismertetőjegyei.

Vezetési hajlama az élet minden területén megmutatkozik. Ha viszont egy király konfliktusban van lélekszerepének lényegével, akkor vezetési igényét, méltóságérzetét és akaratának kifejezését extrém mértékben eltúlozhatja vagy leredukálhatja. Ez főleg olyankor történik, amikor attól való félelmében, hogy a szerepének nem tud megfelelni, kisebbnek vagy nagyobbnak láttatja magát annál, mint amilyen a valóságban .

TE VAJON MELYIK TÍPUSHOZ TARTOZOL?