Fogd azt a szurokfekete tust, és rajzold meg körvonalam. Erősen nyomd a papírra, vastag legyen, és olyan határozott, akár az éjszaka korma. Nem kell minden részletre figyelned, csak arra vigyázz, hogy miközben húzod, ne váljon el a tollhegy a hófehér papírtól. Ettől lesz egyensúlyban, ettől lesz határozott, hangsúlyos, és olyan, amit elsőre 100 %-osan tudni vélsz, tudni képzelsz rólam. Ismeretlenül. Vagy félig ismeretlenül. Most... most előkeresheted poros fiókod mélyéről a palettád. Álmodj színeket, keverj, kavarj, maszatolj, majd lágyan húzz velük a kontúron belül halvány foltokat. Legyen benne izzó narancs, ezüst holdszín, legyen benne vakító hófehér és háborgó tenger-zöld, legyen benne a szürke minden árnyalata, legyen benne amolyan barátságos-ő(s)zbarna, és elengedhetetlen lesz a mélysötét bársonyfekete is. Lehet benne némi csillogás is, de ne vidd túlzásba, az nem én vagyok (leszek)... Legyen természetes... Nem kell a ciráda és a plasztikázás, se nem a korrektúra... Olyan legyen a mű, hogy ha valaki ránéz, mosolyogni érezzen késztetést, ha becsukja a szemét, akkor is érezze a színkavalkádot, ha befogja a fülét is mellé, akkor is hallhassa a tenger öblös, férfias zúgását, és mellette a madarak lágy csivitelését, és hallhassa a dalom... megzenésített lélek-zöngéket és verseket... Igen, azt hiszem ez már én leszek. Majd mikor megismersz, kezdheted mindezt elölről ;)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.