Szókratész és a három rosta próbája

Az ókori görögök tudták, hogy Szókratész nagyra tartotta a tudást. Egy napon találkozott az egyik ismerősével, aki ezt mondta neki:

"Tudod Szókratész, mit tudtam meg éppen az egyik barátodról?"

"Várj egy pillanatot," - válaszolta Szókratész. "Mielőtt bármit mondanál, szeretnélek próbára tenni. A három rosta próbájának nevezik."

"Három rosta?"

"Pontosan," - folytatta Szókratész. "Mielőtt bármit mondanál a barátomról, lehet, hogy jó lesz egy pillanat erejéig megpróbálni átrostálni azt, amit mondani szeretnél nekem. Az első rosta neve az IGAZSÁG. Teljesen bizonyos vagy benne, hogy amit mondani akarsz nekem, az igaz?"

"Nem," - válaszolta az illető, "igazából ezt csak hallottam...".

"Rendben," - mondta Szókratész. "Tehát te tényleg nem tudod, hogy amit mondani akarsz igaz-e vagy sem. Most próbáljuk ki a második rostát, amelynek a neve JÓSÁG. Szeretnél a barátomról valami jót mondani?"

"Nem, épp ellenkezőleg...".

"Tehát valami rosszat akarsz nekem róla mondani, és nem vagy benne biztos, hogy amit mondani akarsz az igaz. Ennek ellenére még mindig átmehetsz a próbán, mivel hátra van még egy utolsó rosta. A neve a HASZNOSSÁG. Hasznos-e az számomra, amit mondani akarsz a barátomról?" - kérdezte Szókratész.

"Nem, egyáltalán nem."

"Rendben," - zárta le Szókratész, "amit mondani szeretnél nekem, nem is igaz, nem is jó, sőt még nem is hasznos, akkor miért kellene ezt elmondanod nekem?"

Nos, ez az oka annak, hogy miért tartották Szókratészt nagy filozófusnak és és miért becsülte őt mindenki.