Szellemvilág

Földi életünk befejeztével, elhagyja a testünket a szellemünk. Néhányszor megpróbál még vissza térni a testbe, de mivel rájön, hogy abba visszabújni már nem lehetséges, a test többé nem engedelmeskedik, a test körül marad és figyeli mi történik vele.
A szellem később már hosszabb időkre is eltávolodik a testétől, végiglátogatja az ismerősöket.

Haldokló idős embereknél figyelhető meg, hogy haláluk előtt két nappal már felismerik a túlvilágról hozzájuk érkező azonos szellemszinten lévő rokonokat, ismerősöket.
Faluhelyen ismert tény, hogy ilyenkor a kutyák nyüszítenek, az érkező szellemeket látva. Innen tudják a hozzátartozók, hogy bizony eljött az utolsó nap szerettük életében.

A testből kilépő szellemeknek megnyílik a fénykapu a túlvilág felé.
Minden szellemnek saját fénykapuja van.
Ez a kapu az egyedüli lehetőség , hogy a szellem átléphessen a túlvilágra.

A fénykapu vonzó, megnyugtató, kellemes kisugárzásával, utat ajánl a megfáradt szellemnek. Ezt az utat sugallják, segítik a kísérő ismerősök szellemei és az angyalok is.

A testét elhagyó szellem , még jó ideig ragaszkodik a földi világhoz, érzelmeivel ( asztrális lényével ) hozzátartozóihoz. A szellem , látva a hozátartozók megnyugvását, tud csak békével megnyugodni és átmenni a túlvilágra. Minderre összesen 48 napja van a szellemnek.

Az a szellem , aki nem képes ez idő alatt megnyugodni, az nyughatatlan szellem lesz és itt marad a földi világban. Néhány hónap, vagy év múlva már hiába látja a hozzátartozók megnyugvását, mivel a fényfolyosó bezárult, már nem tud átmenni a túlvilágra. A szellem itt reked. Jellemzője, hogy évek múlásával is ugyanolyan korú, mint amikor elhagyta a testét.

Az itt rekedt szellem radiesztéziás módszerekkel megkereshető, megmérhető.

Érezhető az energia kisugárzásuk tapintással, gyakorta illatuk is van. Általában ismerős emberekhez szegődnek, de szegődhetnek számukra idegen élő emberhez is. Egy idő után, hozzátapadnak az illetőhöz, hogy rajta keresztül kifejezésre juttassák vágyaikat. Amikor az élő személy meghal, a szellemek az Ő fényfolyosóján nem tudnak vele átmenni a túlvilágra , itt maradnak. Általában ekkor már nem vonzódnak máshoz, így a házban maradnak, vagy egy kedves tárgyban ( szekrényben, vázában, műhelyben, irodában ).

Ők lesznek a kis értetek (nem volt akkora az értelmük, hogy a rendnek megfelelően tovább menjenek ) kísértetekké válnak.

Halnak a vízben, embernek a Földön, szellemeknek a túlvilágon van a helyük.

Azok a szellemek akik tudatlanságuknál fogva, vagy ismerőseik érzelmi szálaik által ide kötve maradtak a Földön, itt rekedt szellemek lesznek.

Olykor vannak olyan emberek, akik szellemi ismereteik alapján, felismerik a szellemeket és elűzik, elriasztják őket. Ez az úgynevezett szelleműzés azonban csak ideig óráig működik, mert a szellemek kisebb vagy rövidebb idő után visszamennek megszokott helyükre és a jelenségek folytatódnak.


Szellemeket a túlvilágra visszasegíteni, csak a Táltos és az Ő általa felruházottak tudnak.

Aki megpróbál egyebet, majd rájön az itt leírtak valóságára.
Sokan választanak más utakat, mire saját tapasztalataik és csalódásaik alapján rádöbbennek az egyedüli útra.
Nincs más lehetőség, csak az Isten útja.
Technikák itt nem működnek.
Az adománnyal felruházott embert és az általa beavatottakat viszont eredményei minősítik.
A szellemvilággal foglalkozóknál legfontosabb szabály a folyamatos kontroll.