Gyurkovics Tibor - Arc

 

 

                                Bejön egy arc és nem megy többet el.
                                        Egészen behajol a képbe.
                                       Tapogatózó ujjunk alatt ver
                                              a homlok érverése.

 

Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
Nem néztük jól meg az ablakkeretben.
De tarkójára tűz a Nap
és értjük őt egyre fényesebben.

Nem gondoltuk, hogy ez lesz az az arc.
Szabálytalan az orra, szája,
de közelebb jön s pontosan
kirajzolódik mindegyik vonása.

Mert hátulról kap megvilágítást,
hogy fölragyognak könnyű ujjai.
Bejön, leül, levetkezik,
és nem tudjuk már elbocsátani.