Elmondanám, hogyha engednéd, De mégis szorít a múlt, szorít a karod, Ez az amitől félek, sokszor vágyom olyanra, amire nem volt szabad. Már minden tiszta, már mindent láttam..Csak te hisz te vagy minden kincsem. Nézz csak ide, látom, hogy mosolyogsz.. csak fekszünk az ágyon és érzem, hogy mocorogsz mellettem, amit elvettem, azt te is tőlem, már fel is nőttem egy pillanat alatt, csak egy pillanat az a pár hónap.. még csak most érkeztem, de már mennék.. mikor csak mellettem szuszogtál és néztelek.. ez a valóság mondd, vagy csak képzelet?? érted az óceánt is kettészelem... minek bókolsz, hogyha lehet elmész holnap??..Még ne szólj egy szót sem..., hisz az amit mondanál...az ott van az érintésedben...az ölelésedben....Szemedben az enyémet látom mikor nevetsz, ha sírnál csak mosolyt látnék...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.