A bátor emberek marslakók?????????

Napjainkban annyira, de annyira szükségetek lenne halált megvető bátorságra az életetek szinte minden területén, de mégis sokszor olyan gyávák vagytok, mint a pelenkás nyulak! Valahogy a bátorság nem érték, kinevelték belőletek, engedelmes jókislányok, jókisfiúk lettetek, ési nem találtok vissza hozzá. Akinek mégis van vér a pucájában, azt a többiek úgy húzzák lefelé, ahogy csak tudják, és megbélyegzik, mint egy marslakót.

 

 

Pedig bátorság kell ahhoz, hogy:

• elinduljak,
• megálljak,
• irányt változtassak,
• levessem a birkajelmezt,
• kilépjek a komfortzónából,
• ne legyen olyanom, amilyen mindenki másnak van,
• ne legyek hajlandó saját magamat kizsigerelni,
• merjek nemet mondani másoknak és igent mondani magamnak,
• meg merjem alkotni a saját értékrendemet,
• kiálljak az érdekeimért, értékeimért, ne másokét szolgáljam, ráadásul úgy, hogy még csak nem is fizetnek érte,
• vállaljam, hogy ember vagyok, aki olykor téved, és ne legyek emiatt frusztrált,
• tegyek rá, hogy mit szólnak a szomszédok, ha urambocsá például nem tartok derékszögű rendet és patikatisztaságot a saját lakásomban (különben is, milyen jogon kotyognak bele, ha belekotyognak, nem az ő otthonuk),
• újra és újra közöljem a szüleimmel, hogy elfogadhatatlanok a nevelési módszereik, és tegyék már le végre az ostort, mert érző ember vagyok és nem ló,
• tudassam a főnökömmel, hogy az eddigieknél kevesebb fizetésért nem fogok neki külföldre röpködni és még jobban halálra dolgozni magamat, amúgy is van jobb dolgom ennél,
• megkérdőjelezzem az orvos javaslatát, és akár merjek otthon szülni,
• stb.

 

Neked mi volt az a legutóbbi eset, amikor nagy bátorságra lett volna szükséged, de a fejedben a kisördög munkálkodott, és nem tudtál kiállni az érdekeidért, értékeidért?

 

Vagy, ha volt, mikor voltál már olyan szinten bátor, hogy saját magadtól is megijedtél?