Utolsó utam...

Kicsit megcsúsztam... az életemmel....
Ha eljön az életedbe egy olyan akadály amikor hirtelen elvesztesz mindent ami addig számodra
a biztonságot jelentette, nem tudod mi tévő légy.
Nálam sem történt ez másként.
Csakhogy ez az akadály az én döntésem...
Eljut az ember egy pontra,amikor válaszút elé érkezik - talán már nincs is választási lehetőség..-amikor tudni és látni kell,merre van a helyes út.
Sok keserű óra,nem  kíváncsi az ember senkire és semmire,csak fekszik és sír....
Nehéz ebből kilábalni,még ha erősnek is hiszi  magát az ember... mások ezt nem is látják,de belül nagyon is szenved az ember,de túl élem...Túl élem ,mert túl kell és tovább kell lépnem.
Újra fel kell építenem az életem,el kell indulnom egy másik úton.
Kell találnom egy másik célt ami éltetni fog a továbbiakban...Nem kevés időbe tellett ez nekem,sokáig csak kóboroltam...
Egyet előre kettőt hátra vagy csak próbálkoztam hátha ez lesz az ami segíteni fog!!!
Nem egyszerű viszont igaz... az idő nem vár.
Eljutottam odáig,hogy már sok - sok tanulságot levontam és erősebb lettem.
Hisz ami nem öl meg az erősebbé tesz vagy nem így van?
Magamnak köszönhetek mindent.

Ha visszamehetnék az időben,tudom furcsa ezt leírva látni...hogy min változtatnék? Talán semmin,hisz ez is kellett ahhoz hogy most ilyen emberré váljak mint amilyen most vagyok.A nagy változások általában olyankor történnek,amikor valamilyen határhoz érünk.A lelkünknek meg kell halnia,hogy újjászülethessen.A változás  mindig a sarkunkba jár,de a legtöbbször épp mi nem hagyjuk,hogy valóra váljanak.De ha végképp el vagyunk keseredve,ha már nincs mit veszítenünk-vagy ha éppen ellenkezőleg:új céljaink születtek-,az ismeretlen testet ölt és a világ kifordul a négy sarkából."