Szellemekkel suttogó..

Elindultam egy úton és egyszer csak  ott ült mellettem. Tudtam, hogy meg kell tudnom mit is akar tőlem...
És visszamentem... nem előző életem egyik darabja vagy szereplője volt, hanem egy olyan ember aki már sajnos nem lehet köztünk, egy drága családtag kit korán elveszített valaki....
Egy üzenetet hozott nekem, egy üzenetet ami nem nekem szólt, hanem egy szerettének és arra kért adjam át neki...hát mit ne mondjak tetőződött a gondom...
És hogy miért engem talált meg?
Talán mert én hallottam meg őt senki más...
A legnehezebb volt amit valaha is átéltem!!!
Örlődtem..mit csináljak most?
Szóljak, ne szóljak...és megtettem... elmondtam mindent neki...
Az üzenetet amit kapott ő rögtön talán még nem értette.
Nem láttam az arcát,de éreztem, hogy minden szó mit mondok,talán időbe telik,míg világossá válik számára, még nem értette amit én már igen,de nem is nekem szólt az üzenet.
Megköszönte,aki üzent, hogy segítettem,mert szeretné szerettét a  helyes útra terelni...erre figyelmeztette.

Tanulságul szolgált jelenléte és minden érzés,amit átadott.Minden érzés.Ez az örömtől a fájdalmas keserűségig mindent átadott,mert akartam,hogy átadja..Úgy éreztem magam,mint még soha..fájt és könnyeket hozott,testileg és lelkileg is megrázott..Fekete hosszú haja volt régen mint nekem...Hát..ilyen esetek után néha már a saját problémámat nem is találom problémának és szégyellem magam,milyen butaságok miatt szomorkodom néha.
Nem is gondolnátok némely emberekben micsoda erő rejlik...hogy magába tartson egy fájdalmas titkot,amit sosem mondhatott el senkinek,mert okos asszony volt,tudta mit veszíthet.
Igaz az az idézet,miszerint az a TITOK,amit sosem árulunk el senkinek.Viszont .beteggé tesz.
De egyszer eljön azaz idő,mikor odasúghatod valaki fülébe,még akkor is,ha már a másvilágon leszel...
Lehet 70évet kell rá várnod..
Eljön az a perc,amikor megkönnyebbülsz...és én örülök,hogy könnyíthettem egy lelken...
Ég Veled!