Klaudia

Klaudia

2010. aug. 5.

Számvetés...



Végre megjavították a számítógépét, ennek örült. Tiszában volt azzal, miért is romlott el az utóbbi időben minden kommunikációs eszköze. Először leverte a számítógépet, majd mikor kiderült a képernyője nem javítható, kétségbe esett, most mi lesz.
Majd mikor ez a probléma megoldódni látszott, jött az újabb bonyodalom, a nyomtató sem szuperált, ezután a vezetékes telefon nem működött. Ezt sikerült megjavítani mert csak valamelyik vezeték csúszott szét. Majd újra a monitor, de egy telefonos segítséggel ezt is sikerült megoldani. Ja, még ennek előtte a TV-je mondta fel a szolgálatot, de ezzel nem foglalkozott, mert már úgyis nagyon ritkán nézte.
Levonta a tanulságot, a számítógépe a legnagyobb függőség ezek közül. No erre azt a magyarázatot találta, hogy kell a munkájához azért olyan fontos.
Összegezve, egyszerűen most a befelé figyelésnek volt itt az ideje.
Lássuk hát, mire is kellett most figyelnie.
Ült a szobában visszatekintett az elmúlt évekre, minden összedőlni látszott körülötte, tizenhármas év, hüüüm.
A Taróban a halál lapja.
Gyertyákat gyújtott és egy füstölőt.
Ahogy ült, arra figyelt, hogy ezek az emlékek hová tódulnak legjobban Először a karjait járta át az érzés majd szétáradt a testében, legerősebben a köldökcsakrájában,majd a szívcsakrájában érzett erős nyomást. Figyelte a benne kavargó energiákat hidegen, kívülről.
Egyszer csak az jött, hogy a régi fájdalmas kapcsolatait dobja a máglyára. Nem, először a bútorai és a könyvei jöttek be, hogy ezeket kell elégetnie. Miért is? Ezek még a régi új életének darabjai voltak, csak ezután jöttek a személyek.
Ezen meglepődött. Erőszaknak érezte.
Volt, akitől könnyen megszabadult, volt akitől kevésbé, aztán a fájdalmak jöttek, szomorú történetek a mélyről. Elővette a gyengeségeit, a félelmeit, a magányát, majd hallotta, ahogy sercegve égnek el.
A függőségeit is a tűzre dobta. A szívében még ott volt a nehéz nyomás, hát ezt is tűzre hányta.
Ekkor eleredtek a könnyei, na hoppá! Kellenek a könnyek?? Menjen vagy maradjon?
Úgy döntött a könnyekre még szüksége van.
Mit hajítson még ki? Nem jött több égetni való.
Na jól van.
Akkor most már jöhet a befogadás. Mi lenne a legfontosabb most?
A bőséget kérte az elkövetkezendőkre.
Ebben minden benne foglaltatik, úgy gondolta.
Majd ült tovább csendesen és kitárta a szívét, hát jöjjön aminek jönnie kell.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Megjegyzés: Megjegyzéseket csak a blog tagjai írhatnak a blogba.